Anyám

Megsimogatott anyám
nyolcvannégy évesen:
"Édes Kisfiam!"
Ekkora könnyet még nem nyeltem
s mosolyunk szemünkben orgonált
egy hatvanéves bölcsődalt.

Már leszállhat az est,
kiszáradhatnak a folyók,
nem számít, bűnös vagyok-e,
csak mi ketten vagyunk a jók.

Piciny, törékeny, gyönyörű anyám
hajlott testének egyenes szeme-kékje,
ő, aki mindig megbocsát
s visszük egymást fel az égbe.

2007.február





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.