Hajnalok álmos sorsfürtjeiből
fakad és szelidül minden napom.
Ha ébren vagyok, félve kihallgatom.
Jaj, de kevély valahány!
Csörömpölve hull reám,
szakítja szét aurám.
Nehéz, lassú, mint ócska gépezet,
melyet rozsda mart.
Feléled az éber emlékezet,
IF várába hajt,
hogy én se legyek kivételezett,
csak egy zsákbavarrt.
