Rólad, rólam
Visszatérek mindig, mindenhonnan hozzád,
akinek még nevét se találtam.
Hívtalak tengernek, hajónak, hajnali égnek,
de épp így lehetett volna:
koriander vagy nagykabát.
Kavicsot gyűjtöttem a parton,
mert rád hasonlított mind,
és a nyelvem alá tettem, hogy velem légy,
ha beszélnem kell.
Néhány férfit szerettem is,
mert nem hasonlítottak rád,
és ettől mintha
világosabban kirajzolódott volna az arcod.
Már nem keresek, csak méricskélek.
Férfinépet, szavakat.
Egyedül és rutinból élek.
Mint akinek állandóan a nyelve hegyén van,
és belefáradt, hogy nem tudja kimondani,
nem tudja kimondani.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Kötetben: Álombeszéd (Budapest, 2002)
Kiadó: Széphalom
