NAPLÓK: útinapló Legutóbbi olvasó: 2025-08-21 00:17 Összes olvasás: 142042| 697. | [tulajdonos]: Fedél nélkül | 2025-08-20 17:43 |
Nem mondhatom el mindenkinek,
elmondom hát „valakinek”!
Immáron körbevesz egy kerítés,
kisagyamban megvillan egy tócsa.
Lelkemre- kötve vár a terítés.
A színhely persze, a sáros Ócsa.
Az orromon törött a szemüveg,
nem láthatom, merre is van észak.
Nadrágomban megmozdul a közeg,
most látom csak elveszett egy évszak!
| |
| 696. | [tulajdonos]: J. A. levele H. A.-hoz | 2025-08-15 16:56 | J. A. levele H. A.-hoz
(Utánérző: pb.)
/parafrázis/
-
…ím, százhúsz éves lettem én –
vevény nélküli küldemény:
se ki,
se be.
*
Galamb az, ami majd elviszi
hozzád, s lesz, aki elhiszi!
Teszi,
veszi.
*
Százhúsz évem: ajánlott.
Sajnos, senki nem áll ott…
Ázom,
fázom.
*
Voltam inas és szerelő,
voltam ábrándos szerető.
Sovány
talány.
*
Bár diszlexiám kiderült,
költő-vénám csak hevült.
Síró,
író.
*
Agymosásra baka lettem,
sok száraz kenyeret ettem.
Azám,
apám!
*
Ezután a maszek fia
feleszmél – de a maffia
kifoszt,
riposzt.
*
„Baszd meg, ember, neked véged,
pokol tüze téged éget!”
Hiszen,
hiszem!
*
A pokolban Horger tombol –
kimúlt ő az irodalomból.
Kihányt
talány…
*
„Te a népet csak uszítod?
Híveimet meg butítod!”
Tűnj el,
bűnjel! | |
| 695. | [tulajdonos]: A teremtés bája * | 2025-08-14 08:07 | A teremtés bája *
a teremtő boldog magányában ujjbegyéből egy trendi stadio,
világra szóló emlékmű kerekedik, gyűlik a sok méhsejt-szektor!
de a hömpölygő tömeg még sehol, késlekedik a nagy ováció.
a küzdőtér még nincs kész, bár korongján serénykedik a legfőbb rektor:
lám, a nagy kolosszeum egyik oldalán csóvába megy át a hullám.
áttörve a látóhatár, s csillagközi mértéket ölt: különös karéj!
lehet, hogy a mámor felmorajló hang-árja pernyeként visszahull rá?
győzelmek leendő emlékképei vetülnek: isten arcán némi kéj.
a játéktér még mindig amorf, s csak forog a massza, köröz a korong.
mígnem az úr álmot lát, s benne gigantikus küzdőteret. könnyedén
teremti meg a népek cirkuszának színterét, és csöppet sem borong
azon, hogy millió földönfutóban szikkadt már ki minden véredény.
*Jávorka Csaba : Mesterséges intelligencia című képéhez | |
| 694. | [tulajdonos]: Altató | 2025-08-05 08:25 |
Mit nem tesz meg az ember? Nem mondhatod,
hogy nem mer. E földön élt ősapánk, nem sok
mindent hagyott ránk. Az utód mind égre tör,
nem záródott még a kör. Lételemünk a kaland.
Megépülhet ego-land. Feljuthatsz így az égre,
senki sem szól, mi végre. | |
| 693. | [tulajdonos]: KÉP - SZÖVEG | 2025-07-17 14:35 | KÉP - SZÖVEG
Tekintetünk részegülten párás.
Elhalt már valamennyi kiáltvány.
Sűrű homályban úszik a kilátás.
Gyűrött papír a kidobott márvány.
Hiába a bámulás a kulcslukon.
Sopánkodhatsz bár, amit elkövettünk
vissza nem vonható, s ha becsukod
a szemed, világos, mit is tettünk!
*
| |
| 692. | [tulajdonos]: APU | 2025-07-09 10:30 | APU
Amikor Péter Bertalan tizenöt éves korában megkapta az első hosszú-szárú nadrágját és felült a „Jubileum” megkülönböztető jelzésű, 1938-as évjáratú, Weiss Manfréd gyártmányú kerékpárjára, (amiért 3 évet dolgozott apja brigádjában a Nagymaros- Zebegény közötti útépítés munkálataiban, eleinte, mint vízhordó, később meg már, mint rendes munkás) s meg sem állt a felsőtoldi kocsmáig. Itt aztán kifújta magát, majd komótosan, ámde büszkén feszítve, a saját és kortársai által oly annyira irigyelt járművén végig gurult a falu színe előtt. A faluvégén visszafordult és tempósan hazafelé vette az irányt, hogy mielőbb elérje a lóci szerpentint, ott aztán elkezdődött a nagy keringő! Meglendült a gép és hipp-hopp, irgalmatlan sebességre tett szert. Mámorító érzések kerítették hatalmába az ifjú tulajdonost. A büszkeség az első hosszú-szárú nadrág és a csodásan guruló, tiszta-új bicikli miatt, keveredett a sebesség ismeretlen bódulatával, a szabadság csalóka hevületével egészen a tudatvesztésig.
Igen, az eszméletvesztés bekövetkezett, ugyanúgy, mint ahogyan a kerékpárkormány jobb felének lefittyenése és ugyancsak a jobb oldali pedál letörése, valamint a szinte új nadrág térdnél való elhasadása is.
A sérülések, persze lassan beforrtak az ifjú tulajdonoson akképpen, mint az ő „Jubileum” kerékpárján és élete első hosszú-szárú nadrágján is. Az idő gyors múlása, lassan elhomályosította a fenti relikviák örömittasságot teremtő hatását.
Hamarosan a háborús idők nyomasztó korszaka telepedett Nagylóc községre és annak lakóira is. Az apu-féle (lásd: Péter Bertalan) suhancok, fakardokkal, fapuskákkal vívták sajátos harci készülődés keretében, az iskolaudvaron, a maguk elő-háborúját, mintegy felkészülvén a nagy háborúra. A dicső leventék katonai készülődése végül siralmas ruszki hadifogságba torkollott. Csak a legszerencsésebbek tértek onnan haza, régen elfeledve a fapuskák és fakardok háborús szerepét.
( 1923. 07. 09- én, immár 102 éve, született Péter Bertalan Nagylócon. ) | |
| 691. | [tulajdonos]: Kimért időnk, EPHEMERA | 2025-06-25 10:37 | Fej, tor, potroh, szárny, s a lába
hiába száll orgiába !?
Röpmámorú létháború!
Boldog, bolond tiszavirág
sóhajtozva hisz (?) a világ. | |
| 690. | [tulajdonos]: aszmmetria | 2025-06-24 10:24 |
a megbillent ajkakon sötéten megbicsaklik a szimmetrikus száj,
kár érte, itt a bájos arcon, s árulkodó a hullámzó szemöldök.
nem bűvöli, nem röpíti őt az elme táncba, szívén nehéz a lánc.
nem köröz, és nem is ír sűrű végtelent a megzabolázott köldök.
a homlokán feszítő lüktetés delel, és a vérér dülled, mint ránc,
s ez baljós gondolatokat mutat, és láthatóan ádáz csatát vív
a nő önmagával, önmagáért. a mély fájdalmat tükröző szemtáj
élesen villan a kóbor fényben, s bár erőt sugároz a szilaj nyakív,
a lélek terhelt vonaglását, a bizonyság láttán, titkolni nehéz.
e lényre mért kegyetlen nyomás eltorzít minden aranymetszést, s átír
életutat, vágyat, s ábrándot. bár még istenre várhat: hátha lenéz
majd e bánatos teremtésre! ha nem: születik majd egy újabb mártír.
| |
| 689. | [tulajdonos]: Eltűnt világok | 2025-06-16 09:42 | Eltűnt világok
Vajon, hályogos küklopszi látszerv lenne ez, vagy az Úr
viseltes szeme, amint a föld tükörképe rávetül
a végítélet időtlen szakaszában? Nincs már azúr
a kifosztott égbolton és a pusztulás lassan elül?!
,
(A lét kies peremén tanyázó szétrebbenő lelkek
a remény?) A bolygón a pusztító tűz mindent eltüntet?
Az ezerévek szennyei már végpusztulásra leltek?
Talán már írmagja sem marad a nyomnak és így büntet
minden valaha volt halandót, a jő teremtő, nap- nap után.
Pusztul a gonosz és a jó! Söpörjön a boldog tűz-ár!
A lélekdepóban csönd: várakozás balgán és bután.
a Nagy döntéshozó milliomodig csődje csak pulzál
a végtelenben. Így tehát, a terv sorra megsemmisül,
majd újra és újra létrejön a pokol és a fertő!
S hiába minden, ha az Úr a végén azzal szembelesül:
mit ér az apokalipszis: ha a receptbe hibát kever Ő ? | |
| 688. | [tulajdonos]: ismeretlen textúra | 2025-06-16 09:31 | ám, isten is olykor - olykor megpihen. ekkor a végtelen tér,
figyelmes kutató szemek elé tárja titkait, hogy miként űz
szemfényvesztő praktikákat, a sejtelmes tengere, a kékvér
szerű gomolygó, szakadatlan áramlásnak, amely hűvös tűz-
imbolygással, éri el a világok szabad zugait. az elem
úgy ölel át mindent, hogy benne gyöngyberakássá válik a föld.
a végtelen kékségben ott van minden válasz: lesz e még telem,
doboghat még e szívtestben a lüktető szerelem? szájam, az
meddig mondhat, s ha kell, ordíthat el istentitkokat? a forrást
soha meg nem jelölés kényszere, meddig lehet még biztos támasz,
ebben a fura világban, hol tenger áramlat téveszt forgást? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
