NAPLÓK: élek Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:16 Összes olvasás: 50881| 64. | [tulajdonos]: Élek | 2009-01-07 09:14 | 2009. 01. 07. Dolgozom.
Haha! De az esküvőn!
A munkáról elég legyen csak annyi, hogy elég. Naphosszat mantrázom így is, hogy csak munka, lehet jól csinálni, meg rosszul, meg...
Három hónap, visszaszámlálás indul. Még 94 nap. De soknak tűnik!
Pedig milyen kevés!
A ruhám, ruháim már megvannak. Ahogy meséltem korábban, nyaktól lefelé Barbie leszek! Hajam is van még pár szál, hála a jó égnek elég hosszú ahhoz, hogy körbefésüljem a fejemen. Cipőm? Lesz. Lesz! Bár anyóspajtásnak még nem sikerült teljesen lebeszélnie a bakancsról. Kiegészítők? Na ja! Igen, a párom is jól alakul.
Merthogy kitalálta, hogy ő maga idomul az öltönyéhez, nem pedig fodítva.
Ezt különben nem a menyasszonyok szokták csinálni? Mindegy!
Kicsi- 100 kilós- kincsem úgy határozott, hogy inkább a zsebe gömbölyödjön, mint ő maga. Tehát, Ő ezentúl szigorúan kihagyja a vacsorákat, ami nem kis szó ám! Három fogás teljes megvonása megterhelő ám a szervezetnek! Válaszom tehát határozott NEM volt.
Felajánlottam, hogy tornázzon velem. Majd kihagyja a nőies részeket, csak azt hagyjuk benne, amit tesiórán úgyis elkövet a gyerekekkel együtt, leszámítva a fekvőtámaszokat. Így ami fennakad a rostán, alig tíz perc minimális izzadást kíván.
Ezt meg ő tagadta meg, nem olyan határozottan, mint én tettem korábban, inkább csak elodázva az elkerülhetetlent.
Maradt a víz, leves, főzelék és minden csak salátával kúra.
Milyen izgalmas az élet! Tele vagyok jó sztorikkal, nem?
Vajon miért nem írtam több mint egy hónapig egy sort se?
Itt következik a halántékról pattanás levakarása, illetve a nem létező szakáll simogatása rész. Igen, szőke nő gondolkozik.
Szóval az élet. Az merő szórakozás! És ugye, aki ilyen jól szórakozik, kellően szórakoztató is egyben!
Kedvet is kaptam az átigazoláshoz. Mivel a síró bohóc szerepköre már lefutott, marad a stand up comedy. Már látom is magam, ott állok tízek, meg még tízek előtt, tojás és rohadt paradicsom leve folydogál az arcomon... Ahh!
Szóval esküvő.
A meghívők egy részét, családomilag már osztogattuk, mégpedig a következő módszerrel:
Adott tíz különböző színű boríték, narancvörös, libazöld, ilyesmi. Húzzál!
Meglepő módon senki nem akadt ki. Úrinőféle nagyném például kifejezetten a feketére csapott le. Pedig bevallom, azt valami férfirokonnak szántam, aki kellőképp átérzi a helyzet komolyságát.
Kinyitva, kiürítve se volt semmi! Néhányan még nevettek is a szövegen, amit persze nem tárok föl itt, lévén csöppet plagizáltam volt. De az egyediség hatását keltvén azért mindegyik invitáló lapocska sarkára ragasztottam egy- egy szépséges, és különböző! matricaszívet.
És anyám nem szólt semmit! Sőt! Mosolygott!!!
A botrány elmaradt. Pedig úgy hozzászoktam már.
Ugye, igyekszik az ember, asszonyállat!
Ugyibár, értük élek, vagy mifene!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
