NAPLÓK: Élek Legutóbbi olvasó: 2025-10-29 16:52 Összes olvasás: 51047| 66. | [tulajdonos]: Élek | 2009-04-26 09:35 | ...
Na Lilike mondta is, hogy sehova, amíg nem látta az urát, egy tapodtat se!
Ne várja azt tőlem senki, hogy engedem megszégyeníteni a társam, és magamat azzal, hogy ilyen állapotban megyünk a "kedves család" elé!
Látni akarom a páromat, méghozzá kölcsönösen tiszta fejjel, mert én addig ki nem megyek, legfeljebb haza!
És újfent mantrázni kezdtem, hogy egy milliót bukunk, ha nem megyek ki.
És drága kicsi kincsem hozzám jött.
Nem volt nehéz kiszedni belőle, hogy hiába tiltakoztak, ő meg ZG, tisztességes nevén Zoltán Gábor főtörzsőrmester, a Magyar Honvédség légi erejének fedélzeti fegyvermestere, exbunyós, -vízilabdász, 110 kilós színizom hamuszálytömeggyilkos, hogy fáradtak, éhesek, semmiképp sem szomjasak, a vőfély itatta őket, hogy nem férfi a férfi...
No, akkor már én is tudtam, hogy nem ez lesz a hivatásos kedvenc lakodalma.
De a párom, bár sosem volt szép ember, és az alkohol sem tett túl jót a vonásainak, inkább fáradtnak, és szomorúnak tűnt, mintsem részegnek.
... Így esett, hogy egybekeltünk.
Pontosabban ZG esett, mert amíg Lesliet józanították, három kanál zsírral és két bögre citromos kávéval, addig ZG- t a "kedvesek" tovább itatták.
De!
Minden jó, ha vége jó!
Amikor a család tisztelt ága lelépett, maradtak a barátok, és azok, akik tényleg örülni jöttek. És akkor...
Na akkor végre szívből nevettem!
Így lett 2009. 6prilis11-e, bár inkább 12-e, életem legszebb napja.
Leszámítva némi lelkiismeret furdalást ZG miatt, de a vőfélyt! Őt nem sajnálom!
Még elköszönni sem mert odajönni hozzánk. Állítólag sietett.
Én már nem sietek. Azóta betöltöttem harmincat is. De, ahogy a könyv is mondja, ez már egy másik történet!
Élek
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
