NAPLÓK: tenyérnyi magocskák Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:25 Összes olvasás: 58578| 870. | [tulajdonos]: elnézést | 2009-03-31 22:15 | Bocsánat, naplóm, beengednél pillanatra? Csak éppen megnézem, létezel-e. Nem zavarlak nagyon. Tudom, rég nem jártam itt, téged is elhagytalak, de most kivételesen engedj be, kérlek. Éppencsak egy éjszakára. Nem is zavarok, elalszom a fotelban. A másik naplóm, ex naplóm ugyanis kizárt. Én meg ugye, nem bírom ki panaszkodás nélkül. Belehalok a magányba. Ma annyira eltévedtem körülöttem, pedig hányszor mentem már ugyanezen az útszakaszon, időnként elszürkült, feketedett minden, az utcán is adott pillanatban annyira lelassultam, hogy azt hittem megáll minden. Hogy most fog megállni a világ. Mackó kért, ne hagyjam el magam, hogy ugye az osztálytársa is megérezte, halálfélelmei voltak, aztán 44 évesen végrendeletet írt, amikor hiszen nem tudhatta. Amikor egy 40 éves ember nem ír végrendeletet. Hogy az ember megérzi a végzetet. Aztán azt is mondta, ma bemondták, hogy a 4-es 6-os villamos, hogy leállt, elgázolt egy járókelőt, hogy rám gondolt, hogy én is éppen arra járok. Igen, valóban arra jártam, egészen csak kicsit késtem. Éppencsak egészen csak kicsit késtem. Gyalog mentem a Király utcáig.
Nem is írok sokat, éppencsak köszöntelek. Már nem is fáj semmi, már egészen jól vagyok. Igen, egészen jó így. Látod, már alszom is. Mackó azt mondta, örüljünk, igen, örüljünk, hogy egészségesek vagyunk. Örülök, már egészen kezdek örülni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
