DOKK

szilvakék bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: szilvakék
Legutóbbi olvasó: 2026-08-31 07:12 Összes olvasás: 5184

33.	[tulajdonos]: rekrisz	2026-08-20 01:22
Senki ne" vegyen magára " semmit , csupán össze-vissza írogatok, amikor rossz napom van. Tegnap például betámadtam a kukásokat, pedig csak szétszórták a szemetet. :( :)

32.	[tulajdonos]: mestermű	2026-08-17 22:34
Simon Márton Ámor elindul Borbély Szilárdnak A Gunkandzsima (軍艦島), vagyis „csatahajó-sziget”, Japán dél-nyugati részén, Nagaszakitól kb. 15 kilométerre található, a Sárga tenger és a Kelet-kínai tenger találkozásánál. Területe nagyjából 160x480 méter, tehát néhány focipályányi. Közismertségét a 19. század végén itt meginduló, tengeralatti bányászatnak köszönheti: a Mitsubishi cégcsoport 1890-ben felvásárolta, majd az utolsó centiig le- és körbebetonoztatta. Az így létrejött tömbre épült fel a bányában dolgozó munkások és családjaik ellátását, lakhatását biztosító miniatűr város. Lakossága a történet csúcsán az 5300 főt is meghaladta, igaz, a lakások átlagos mérete alig volt 10 négyzetméter. Végül 1974-ben rendelték el a bánya bezárását, ekkor egyszerűen megszűnt a víz- és élelmiszerellátás, ami után a sziget alig két hónap alatt teljesen kiürült. Azóta semmi sem történt, és soha többé nem is fog. A természetes erózió itt olyan, mintha egy végtelenségig lassított, szürke robbanásban állnánk. A 9-10 emeletes épületek tetején még megvannak a kertek, amiket azóta csak az egész sziget fölött átcsapó hullámok öntöznek, és az eső. Az ablakokon már nincs hová kinézni, de a tévék még épek. Szürke ég, por, eldobált gyerekcipők, a közfürdő fehér csempés medencéjében fekete víz – örökkévalóság a gyakorlatban. Az elszármazottak azt mondják, álmaikban gyakran egy kompról, messziről nézik, ahogy a sziget megremeg és elindul. Mások meg azt, hogy ezt a történetet csak az érthetné, akinek a haláláról szól, és mégis, mi értelme mindenki másnak elmesélni.

31.	[tulajdonos]: lényeg-telen	2026-07-17 01:15
Ej, azt gondoltam vénségemben, műveletlenségemben, és névbitorló mivoltomban, hogy holmi irodalomtól távoli Raymond Chandler féle őskrimiket csak én olvastam. :) Most meglepetésként ért az egyik bejegyzésben az említése, már majdnem örültem is neki :)

30.	[tulajdonos]: nulla motiváció	2026-06-24 00:29
Van itt minden, szerény próbálkozások, arrogáns faszfejek, siránkozók, gyenge lázadók, terápiások............csupán a költészet hiányzik. :( :( :(

29.	[tulajdonos]: Veszprém, Kossuth utca	2026-06-23 00:15
idők találkozása forró a tér árnyékot csak a házak tartanak húsz emeletnyi csík a padon két fáradt fazon kezükben vodkásüveg fagyi szökőkút lányok várok az egyik búzavirág a másik pipacs lám mi jut eszembe napszúrásom lehet dél van ilyenkor az aratók is alszanak kókadt idő csak a bájos folyondárvirág virít portól mázas kaszások holnap a gabonatemplomok alatt majd találnak árnyasat míg dohog a gép menj innen gyerek csípi a szememet az orrom a fülem törekkel teli nocsak hogy lehet a város közepén pont olyan száraz szérűszag

28.	[tulajdonos]: Led Zepi :) :(	2026-06-21 23:10
Tamási József Led Zeppelin A Fekete Kutya hajnalban kisétált a fejemből. A Lépcső a Mennyországba irányt váltott. Megfordult a gravitáció. A Ködös Hegy elolvadt, mint kockacukor a kávémban, a Négy Bot türelmesen adta a ritmust az ébredéshez. Mire az utcára léptem, a Szélben Lebegő Levél elsodorta a várost. Csak az emberek maradtak, a falak nem. Az égen ragyogó felirat: minden seb egy másik ajtó. Amikor megérkezett a Nagy Hullám, nem vitt el semmit — csak letörölte a port a gondolataimról.

27.	[tulajdonos]: ej, mi a manó!	2026-05-31 00:47
" visszaengedtelek " ? ... csak az én fülemet bántja?

26.	[tulajdonos]: re, DOKK FAQ	2026-05-26 00:10
Bár nem túl régóta vagyok itt a nagy múltú DOKK-on, de szeretném, ha elgondolkodnánk azon, hogy az elmúlt évek arrogáns, nárcisztikus, időhiányos főszerkesztői helyett, esetleg kinevezhetnének egy emberséges, korrekt, minden dokkos furmintságos ismerőt. Főszerkesztőnak ajánlom Füri Máriát.

25.	[tulajdonos]: a "díjasnak" (sicc)ajánlom	2026-05-15 21:04
mindig reggel fényes a kert a nap bejött a konyhaablakon tiszta a függöny régi a teremtés mégis olyan nagyszerű innen minden látom ahogy készülődik a nyár már nem tudom mit akar itt az Isten az utolsó ház ez erre senki se jár

24.	[tulajdonos]: igen !!!	2026-05-10 23:14
Elvitt a vers oda, ahol eddig még nem jártam, köszi Ildikó! Csodás csajszi vagy !! :) Vezsenyi Ildikó TEREMTETT – TEREMTETTLEN Felütés -- József Attila Riának hívom -- Febe-nek hívom őt de hívhatnám Thot-nak vagy Tevének is azt mondja vizezzem fel a LOC sem működik víz nélkül jómagam sem szállítok vizet magam vagyok a víz ezért kell elfoglalnom a legmélyebb pontokat olyan vagyok mint a kemény édes-savanyú kukorka lassan fogyok el a bőrzacskómban te meg én azt hiszem nem ugyanazt a féltekét használjuk azt hiszem nem ugyanarról a féltekéről nézzük ugyanazt elmész te mindig én soha a fájdalom legjobb alapanyaga boldogság ha élsz érzed hogy fájsz és ez jót tesz a versek szépségének mint ember bensőjének a lovak külseje már amelyiknek már akiének ének legszebben szól az éj dala csöndje neszekből áll az éji csönd hangokból suttogások és sikolyokból Bergmann jeleneteiből a Hold sarlójáról keresztben lógázom a lábam alattam Morzsi ugat ilyet még nem látott a világ sem a Nyugat én csak ballagok kétlábú karaván hogy koravén nem mondhatod a föld körül a hold hegyén arccal a föld felé pedig a föld nem kisvasút ezért is nem is jutok sehova mint az a hosszú végtelen karaván a kerek Holdsivatagban itt látod? míg szárnyaim nem nőnek s akkor hazarepülök ezért viszketek Holdon sült tevehúst eszem ha megéhezek holdon fakasztott tevevért iszom ha megszomjazom tevebundába burkolódzom éjben fagyban ha fázom a tevém így kifújt az utam gyalogút folytatom magamban vánszorogva nem jössz felém nem is hívlak én csak vársz-vársz egyre messzebb elfordul a Föld veled tőlem csakhogy tudd én soha többé lehet hogy így lesz lehet hogy nem újra terem a kertem lesz ami volt lesz ami nem kergetőznek csalfa évszakok most üres tisztáson vércsapok lógnak nézem a csonkokat a tarvágást a szíveden kiáltanék de nem hiszem hogy hallanád ezért nem kiáltok felébredek arra hogy nem kiáltok hol vagy? hol levél? most hogy lehetnél velem csak holdfény játszik ereszen takarón mert egyszer elszakadt egy csöppnyi teremtettlenségben Hold- és csillagtalan éjben egy Nap-fonat már csak borsószemeken találnék vissza hozzád de csak pelyvát ölel a karom a fonál a fényes köztem és közötted nyúlt elvékonyodott s bár elszakadt volna előbb vágtam el még időben mint egy köldökzsinórt inkább minthogy lepedőket csomózzak össze Romeo-t várja így Júlia vagy próbára tegyelek-é újra mielőtt többé nem jön el a hajnal

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!