NAPLÓK: senkiházi Legutóbbi olvasó: 2026-01-14 17:32 Összes olvasás: 2142| 3. | [tulajdonos]: Karácsonytól karácsonyig | 2016-12-23 13:21 | Isten a szeretet ("Aki nem szeret, nem ismerte meg az Istent, mert az Isten szeretet." ; "Ho mé agapón ouk egnó ton Theon, hoti ho Theosz agapé esztin." Jn. I. 4,8.). Nem sokat tudunk Istenről, még kevésbé a szeretetről. Tülekedés, irigység, gőg, hiúság, dölyf eltakarja előlümk. Mi a sokarcú szeretet? a helyes vágyakozás?, a béketűrés?, a jóakarat?,a pontos lelkiismeret?, az odafigyelés, a türelem?, a nyitottság?". "Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr." Kor.I.13,7.
Csupán korunk technológiáját ismerjük, a kiüresedés, lelketlenülés terrorizmusát. Isten már nem jelenvaló, a szeretetről vajmi keveset állíthatunk, inkább a szeretetet állítjuk fogyasztást elősegítő dolgokról: szeretjük a colát, ahamburgert, szeretnénk egy BMW - t, plazma tv - t.
Soha nem volt megírása óta a Madách - i kérdés ilyen aktuális: "Örjöngő röptünk, mondd. hová vezet?"
Mit hisz magáról a mai ember? Mit gondolt magáról a megváltó Emberfia, aki visszautastotta a "Jó Mester" megszólítást, mondván, csak az Isten jó, aki ellenségeiről is állította: "Ti mind Istenek vagytok." (a teljesség kedvéért az ószövetségen is olvasható formula kiválasztott bírákat is jelent).
Katolikus, Tolna megyei falusi gyerekkorom emlékezetes napjaihoz tartozott, mikor vasárnaponként a szomszédos, református faluba utaztunk anyám szüleihez. Velünk jött a plébános bácsi is (Rákosi rendszer börtöneit megjárt hitvalló pap), ugyanis ő tartotta a délutáni szentmiséket nagyapámék nádtetős, hosszú parasztházában kialakított katolikus kápolnában. A kálvinista falu maradék pápista hivője kuporgott ilyenkor a szentéllyé átalakított kis szobában. Nagyanyám soha nem jött be a misékre, öregapám az első sorban, hangosan, hibásan, botladozó szövegtudással énekelte az aznapi szent énekeket. Én egy János nevű cigányfiúval ministráltam. Elvált édesanyjával, húgával minden vasárnap ott voltak.
Mikor bejöttek a rózsabokrokkal szegélyezett udvarba, az egykor tehetős, kulák nagyapám odaszólt öreganyámnak: "Nézd Maris, milyen szépen öltözteti ez a cigányasszony a gyerekeit!" Áldozáskor János és én elsőként kaptuk a szentostyát, föl se fogtuk milyen titkos közösség tagjai lettünk ezáltal.
E kis történet szereplői zöme már nem él, a ház is odavan, Jánosékkal nem tudom, mi lett. Néha eszembejut a titkos szövetség, ami talán még ma is él.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
