NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-06-11 21:11 Összes olvasás: 4863110| 955. | [tulajdonos]: after | 2019-08-24 13:08 | Nem lett volna rossz, ha már most szeptembertől sikerül átmennem az ált iskolába. A CV-mben ugyan förtelmesen mutatott volna, de számos előnye mellett megmentett volna attól, ami van.
Szóval én tudtam, h a megöltem a szerelmet nem pontos, inkább elaltattam, tünetmentessé tettem nyáron, de ez utóbbit teljes sikerrel. És jól voltam, rátaláltam arra is, mit kéne hátralévő éveimmel kezdenem, helyükre igyekeztek bennem a dolgok. Tiszta volt az elmém, s mégha el-elborultam is néha, tudtam melyik irányba van a helyes.
Tartottam attól, h találkozok vele. 2 napot halasztottam is rajta. Tegnap megvolt. Tudtam, hogy hatni fog rám. De meglepődtem a hogyanon. A könnyűség, amit éreztem, amikor majdnem két hónap után meghallottam a hangját közvetlen magam mögött ahogy épp mással beszélt. És hogy utána, mikor már ült mindenki, ő pár sorral előttem, hogy alig tudom levenni a szemem róla. Ezt nem vártam magamtól. Hogy nem lesz meg bennem az akaraterő, hogy ne nézzem.
Nem tudom, benne mi van. Nem egyértelműen van még benne vmi abból, ami volt, de az se egyértelmű, hogy nincsen. Ami viszont egyértelmű, hogy tegnap óta megint egy csomó időm azzal ment el, hogy rá gondolok. Vmi, amitől sikeresen megszabadultam nyáron. Azt is érzem, hogy ez el fogja homályosítani mindazt, amit elértem, ami tartást és erőt adott nyáron.
Erősebbnek kéne lennem. De ezzel szemben az áll, hogy milyen volt mikor elhaladt mellettem, nem ért hozzám, mégis végigsúrolt, felsértett vmit bennem. Feromon? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
