NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-30 12:23 Összes olvasás: 208701| 621. | [tulajdonos]: barik | 2018-02-10 16:25 | Nem mondom, h meglepett, h azzal, h ott hagytam az előző állásom, elvesztettem az embereket, akik ott a barátaimnak tűntek. Úgy tűnt, sokat tettem értük, megvédtem őket, mikor az állásuk ingott, ilyesmi. Képviseltem érdekeik, ütköztem miattuk.
Már amikor elbúcsúztattak nagyon rosszul éreztem magam. Kilógott a lóláb, h most, h már semmi hasznom nem veszik, nem tudnak mit kezdeni velem. Kínos látszat volt, nem is azok lettek meghívva, akiknek örültem volna, hanem a 'brancs'.
Kisiklik ez a kezemből, pedig csak innen, külső pespektívából világos: az életem kudarc, és így, h megint csak szál magamnak kéne megoldani, miközben a testem totál kezd cserben hagyni (még mindig nincs fogam, 2 hete nem tudok meggyógyulni és 9. napja vérzek, 10 kilót fogytam október óta) semmi biztatót nem látok magam előtt. Nincs erőm, h ebből még bármi jót kihozzak. Csak pusztulás van.
Az a hely, ahol most dolgozom, bárkit tönkre tenne. Rendszeresen olvasom az oktatással kapcsolatos cikkeket, tanulmáyokat, meg, persze, a pálya széléről benyögött sok-sok okosságot. Az van, h én csinálom. És látok, mert nyitva van a két szemem.
Azt is látom, mondjuk, h a kollégáim tényleg rasszisták. Nem olyan durván, ahogy emberjogi aktikisták gondolnák. Csak rossz következtetéseket vonnak le. Ott van pl a napköziben 10 kettes magatartású gyerek, aki nem hagyja a többit sem dolgozni. Az iskola egyharmada halmozottan hátrányos helyzetű, sok az értelmi fogyatékos. Ezeket úgy integrálják, h nem lettek rá felkészítve, hogy is kéne azt csinálni. Az eredmény tragikus. És akkor hallom a kolléganőt, h ebből azt vonja le, h mert a cigányok reménytelenek. Függetlenül attól, h ezek közül a gyerekek közül jó néhány nem cigány, illetve h jó néhány olyan roma gyerek jár az iskolába, akit öröm tanítani. Tudom, mert csinálom. Az emberek néha szó szerint nem látnak a szemüktől.
Az egyéb barátaimból is kifogytam. Azt hiszem, ideje kimondanom, h M., 17 éves korom óta hivatalos legjobb barátnőm, akinek egy időben a családot is pótoltam, miután mindenkije meghalt, akinek több, mint 20 évig asszisztáltam a depressziójához, nem a barátom többé. A szerepemet (megmentő) betöltötte mással, mivel annyi bajom van mostanság, h nem fért be, a rendszeres megmentés.
Egyedül vagyok. Ha vmi valódit akartam, tessék. (Külön vicc, h most látom, milyen kódot dobott a gép: 'used' (and thrown away.)) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
