| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 18:38 Összes olvasás: 205682| 49. | [tulajdonos]: reading | 2013-11-25 16:49 | Megint elolvastam internetes nyomait (Twitter, instagram, Facebookon azt a keveset, amit nem ismerősejként látok), amit pedig már 1 hónapja nem tettem.
Mert hatott rám a vers.
Szakított, és őrjöng vki szerelme miatt.
Aki nem én vagyok.
Nyilván, nem írok hasonlatokat, az milyen lenne már, ha engem szeretne, egyszerűen olyan nincs.
Azért kattintottam rá megint, mert felkavart és meg is rémített a lehetőség, h esetleg mégis van ilyen. The monstrosity of desire. Mert így, reménytelenül, nem is látszódik, milyen szörnyű lenne, ha viszonozná. De nem.
Persze, fájt megint, ez vele jár.
Ha nem olvasom, az gyógyít. Mert a remény, az újra meg újra ostobán feltámadó és szétzúzódó remény öl. S azt nem a külső rosszindulatú hatalmak dobják elém, hanem a vágy addig kerestet velem a szavai közt, míg reményt nem talál. Ő nem tehet róla. De most megint nincs, a versét ki tudja kinek írta. Vkinek aki nemcsak van, de volt is. kinek az ablakát nézi stb.
Tudtam én, h nem is voltam.
Ha nem olvasom, akkor csak annyi kapcsolat van köztünk, ami valóságosan is van. Annyi információm, reményem az irányából, amennyit ő ad. És ő nem keres. Nem is ismer. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
