NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-09-19 16:07 Összes olvasás: 5000339| 1936. | [tulajdonos]: objektív | 2026-09-18 14:48 | Mindig objektív, külső bizonyítékra vágytam a saját értékem felől. Azt hisze, ez úgy általában is igaz lehet, de a verseimre biztosan.
Ahogy itt is le lett írva szerkesztők és naplóírók által is számtalanszor, az ember saját verseinek értéke lemérhető azon, h rangosabb folyóiratokban publikálják-e. Régen, mikor először idetévedtem, még a DOKK maradandóság is ilyen kategória volt 2008 körül, számomra mindenképp, mert eleinte úgy kukáztak, h fel se merült, h az irományaimnak keresnivalója van bárhol máshol. Emlékszem, mennyire boldog voltam, mikor a Holdkatlanba bekerültem már meglett, ismeretlen, vidéki nőként. Nem véletlen írtam be ugyanezeket a jellemzőket a bemutatkozásomba:fiatal tehetség, fővárosi, irodalmi körökben ismerik, mert fiaborja vkinek, ez mind-mind segít eladni a lapot, ami nem, az egy negyvenes nő Kiskunmajsáról, akit még ott se nagyon ismernek, nemhogy máshol. Szóval úgy voltam vele, hogyha ennek ellenére kell az írásom valahol, akkor az bizonyítja, h az objektíven is ér vmit.
De, persze, úgy jártam, h nem, mert ahol megjelentem, arról kezdett kiderülni, h 'annyit is ér', mert a Holdkatlant mégiscsak dokkosok szerkesztették, tehát a személyem iránti pozitív elfogultságot nem tudtam kizárni. Ezután jött a Vörös Postakocsi, ami egy darabig tényleg jó volt, mert miután az első 2 versemet lelkesen elfogadta, zsinórban visszadobott vagy 10-et (ez 5 alkalom, köztük féléves szünetekkel), mígnem újra tudtam olyat írni, ami megint megjelent. De, sajnos, köztük olyan is, amit a Jelenkornak hiába küldtem el, válaszra sem méltattak.
Így a következő mérföldkő a Jelenkor lett, ahol végül 2024 novemberében tényleg publikálták 3 versem, de, sajnos, kértek publikációs listát és abban benne volt a Litera, amit Mesterházi Mónikának köszönhetek, aki felfedezett engem magának, pedig nem kértem és nem én mondtam meg neki, hogy írok. Viszont nélküle, ebben biztos vagyok, a Litera az életben nem hozott volna le. Így a Jelenkoros megjelenésembe is belejátszhatott ez a tény, mert sztem ezek a rangos lapok már biztosra mennek és jobban mernek kockáztatni ismeretlen szerzőkkel, ha azok már más, mérvadó helyen megjelentek.
Lassan odaérek, amiért ezt most írom. 2-3 éve összeraktam egy kötetnyi verset a sztem legjobbakból és eldöntöttem, h elküldöm kiadóknak.. Ha ismeretlenül is kiadja vmilyen színvonalasabb kiadó, akkor megint egy objektív visszajelzés arról, h érnek vmit. A Napkútnak küldtem el, és 1 év múlva válaszoltak azzal, h kiadják. Kérdezték, h bele tudok-e szállni anyagilag, írtam, nem, erre írták, h oké, akkor felterjesztik NKA-pályáazati támogatásra. Változnak a dolgok, sokkal kevesebb pénzt kaptak, mint remélték, ezért türelmünket kérték június körül, hogy eldöntsék, kit adnak ki és kit nem. Tegnap értesítettek, hogy azok között vagyok, akiket igen.
Semmi örömet nem éreztem. Az volt az érzésem, h nem a verseim minősége dönthetett mellettem, hanem a tény, h beteg vagyok. (Ez a levelezés során vmi kapcsán kiderült.) Az objektív visszajelzésen kívül, ami így eleve ellehetetlenült, viszont semmi értelme, h a versek kötetben megjelenjenek. Nincs ember, aki örülne ennek. Kevesen vannak az engem szeretők, de a szerelmi költészetem mind a gyerekeim, mind a férjemet, mind édesanyámat nagyon rosszul érintené. Más meg nincs, aki örül a sikereimnek.
Long story short: az előbb megírtam neki,k, h lemondok a publikálási lehetőségről, s átengedem olyannak, aki lemaradt róla. Elértem, h publikáltak volna, de csak úgy, mint az okos lány: ez eredmény is, meg nem is. A saját tehetségem felől nincsenek kétségeim: NEM vagyok tehetséges. A tehetség az Weöres Sándor, fakad belőle a vers, mint a vadvirág. Én csak költő vagyok, hiszen kétségtelenül költő módjára érzékelem és élem meg a világot. Csak épp ritkán írok, és még ritkábban képes voltam egy-egy jó verset írni. Vagy mégsem. Eldönthetetlen. És már így is marad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
