NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-03-26 10:39 Összes olvasás: 221229| 1919. | [tulajdonos]: atipikus | 2026-03-25 10:19 | Atipikus vagyok. Sajnos, a rákom is az. Ritka fajta, amit nem tudnak rutinból kezelni. Ezért aztán eddig nem is kaptam semmilyen kezelést. Vizsgálják, értetlenkednek, halogatnak több mint 1 hónapja. Közben dolgozzak. Majd hívnak.
A naív elképzelés, hogy jó kezekben vagyok (ez az ingyenes, egyébként nagyon aranyos pszichológustól származik), illetve, hogy nem maradok magamra és már rengeteget fejlődött az onkológia, nemcsak kemó és sugár létezik. (Ez a háziorvosomtól.) ezek jók egyébként, mert addig könnyebben érzem magam, míg ezeket elhiszem, csak aztán a tapasztalat durván rácáfol. Tegnap kiderült, hogy műthetetlen, s a sebész nem értette, miért nem csináltak eddig semmit. Ma meg az is kiderült, h azért nem, mert kemo ugyan van, de nem biztos, hogy hat. (Plusz van egy májam, ami tele van érgomollyal.) És továbbra se értik, hogy nőhetett meg ekkorára október óta.
Még 3 éve voltam másodvéleményt kérni Pesten egy magánklinikán, ott mondta az orvos, h az én rákomnál a kemonak nincs sok dobása, és hogy az eredeti mintából kéne vmit csinálni. Nem tudom, most mit akarnak adni, de félek, nem erre gondolnak.
Szóval röviden: van egy szar bennem, amiről októberben még nem lehetett tudni, gonosz-e, februárra viszont úgy megnőtt, h nem tudják kezelni. Na, erre azért a sztereotípiák mentén a jófene se számított. Mostanság a rákot kezelik.
Ja, és közben dolgozzak. Hiszen se kezelés, se műtét. Élek.
A férjem kérdezi, mondott-e az orvos vmi biztatót. Az az orvos, akinek a jó kezében vagyok. Hát azt, hogy ők mennyire túlterheltek. Jobban el van foglalva azzal, h az ő szakmai hírnevén ne essen folt, mint hogy segítsen.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
