A mai online meetin úgy indult, h 1-1,5 órás lesz, ami már nem jól hangzott, de a valóság túlszárnyallta legmerészebb álmaim: több, mint 2,5 óra lett, s közben nem volt öt percnyi olyan szakasz benne, h ne lett volna gyötrelmesen unalmas.
Jól van na, fogalmam sincs, h hogy lehetne 61 főnek (ennyien voltunk) nem ilyen agysejtpusztító módon online együttlétet tartani, de azért volt olyan érzésem, h mégha a témák eleve (diákjutalmak sorsa hosszasan, pl) olyanok, h sokakat nem érintenek személyesen, (magamon is éreztem, h sokkal kevésbé unom, ha olyan diákról van szó, aki legalább egy ideig tanítottam), azért éreztem, h lenne mód ezt kevésbé lanyhán, féléber állapotba be-benyögött mondatoknál hatékonyabban, pörgősebben is intézni.
Szóval az uccsó félórában arról fantáziáltam, h hogyan lehetne úgy zenét hallgatni, h ne vegyék észre és ki is fundáltam. Legközelebb biztos meglépem, mert ha nem lett volna az ofő párom, aki rám írt Messengeren közben, nem bírom ki ép ésszel.
Egyébként úgy, h a laptop hangszóróról fogom őket hallgatni, miközben fejemen lesz a fejhallgató, amit bedugok az mp3-as lejátszómba előre. A képernyőn úgy fog hatni, mintha őket hallgatnám vele, és a zenén keresztül azért majd figyelek, h ha akad fontos info, az elérjen. Csak én állítom be kollegáimhoz a soundtrack-et. Jaj nekik.
A mai ez volt, de csak fejben bírt menni:
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
