NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2026-01-12 06:25 Összes olvasás: 212338| 1192. | [tulajdonos]: loom | 2020-04-01 06:44 | Nem mondhatok ki semmi jót magamról. Nem beszélhetek sikerekről, legyenek azok akár szakmaiak, akár magánéletiek. Nem tehetem, mert akkor elvesztem őket. Hogy ez miért van így, azt nemtudom, h ezt én magam teszem magammal, vagy a sorsomat igazgató erők büntetnek/vigyáznak rám e módon, azt nem tudom, de minimum 80%-ában az eseteknek ez történik.
Ami nem könnyíti meg, h 'eladjam' magam. Mert majdhogynem letiltja.
Csak azért, mert tegnap megírtam a véleményemet a videós órákkal kapcsolatban az igazgatónőnek. És hosszas gondolkodás után nemcsak neki, hanem a tanári levlistán keresztül küldtem el. S ebben vázoltam saját talán jó gyakorlataimat is. Ami miatt valószínűleg most az összes csoportomban látványos bukás lesz, és rpityára fog menni minden.
Ami érdekes volt még, h elküldés után ugyanúgy éreztem magam, mint mikor a Fiatalembernek a szerelmes üzeneteket küldtem. Szörnyen, legszívesebben napokra kikapcsoltam volna a telefont, h ne is lássam, mi lesz a reakció.
Ami elgondolkodtatott. Egyrészt, h a f.emberrel nemcsak a szerelemről volt szó az egész tragikus/groteszk történet során. Másrészt, h mi az ördög a közös a kettőben.
Asszem az, h megmutattam magam, kiléptem a rejtőzködő módból és várom a lemészárolást.
Nem bánom. Legalább kénytelen lesz valamennyire felfedni magát a közeg is, ez az iskola, ami nem véletlen nem arra használ, amire, amiben jó vagyok. Nincs keresnivalóm itt.Ez egy zárt, összefüggő belterj. Látom fészbukon a megosztott régi képekből, h még akik újonnan jöttek és kedvesek velem, azok is ezer éve ismerik egymást. Kisvárosi gimnázium. Azt hiszem, én vagyok az egyetlen, aki nem kötődik semmilyen szálon se a városhoz, se az iskolához. Különálló szál, nem része a szövetnek. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
