Nézem a múlanDokk kategóriát és valami keserű ízt érzek a torkomban. Múlik a "dajka", múlik az "időutazók". Sokkal többre érdemesek ezek az alkotások annál, hogy valakik, csak, mert nem tudják értelmezni, amit olvasnak, egyszerűen "kidobják" azokat. Műhelymunka nulla. Elszomorító ez az egéaz. :(
Nagyon szívesen, csak a véleményemet mondtam el, kedves Bea.
Ahhoz, hogy egy írott szöveget valaki objektíven értékelni tudjon, bármilyen furcsán hangozzék is, de szüksége van vizuális képességre és empátiára (beleérző képességre) is, nem elég az irodalomelméleti tudás. Amíg csak egyszerű olvasóként olvas valaki, addig sem ártana ezeknek a "tudásoknak" a birtokában lennie, de hogyha ráadásul szerkesztői, döntési pozícióban van valaki, akkor alapkövetelménynek kellene, hogy legyen ezeknek a dolgoknak az ismerete.
"A vécéből szüntelenül árad a szennyvíz és a tyúkszar keveréke. "
by Juhász Tibor
Biztos, hogy ezt és így akarta megfogalmazni az alkotó? Remélhetőleg nem, mert ha igen, akkor az nagy baj. Vizuális látásmóddal nyilván nem rendelkezik, mert akkor tisztában lenne vele, hogy mit írt le.
Olvasgattam a mai meo-kat és ez a szó jutott róla eszembe: "vershentes", és ez a kissé átfaragott mondóka.
"Verset vág a hentes bácsi. Így szokták a verset vágni? Összevágja jó apróra, Körbe-körbe meg is sózza. Rideg arcot vág melléje. Csitteg-csattog éles kése."
Bocs a fenti irományért, de aki ennyire nem érti, hogy mi a haiku lényege, az miért nyilvánít véleményt róla? M. Karácsonyi Bea "zen haiku"-ja igazi gyöngyszem.
"Ezt válaszolta egyik találkozón egy falusi kisiskolás, amikor a tanítója sugallta kérdést, melynek veleje az lett volna, hogy mi a vers, ijedtemben - mint a háborús történetek katonája a még föl nem robbant gránátot -, ijedtemben visszadobtam:
- Hát te mondd meg, szerinted: mi a vers?
- A vers az - kapaszkodott tekintetembe bátorításért -, amit mondani kell.
Derültség tarajlott végig a termen. Csak mi ketten álltunk megilletődve.
Ő egy kicsit a bumerángtól szabadulás könnyebbségével, s hálásan is ugyanakkor, amiért nem nevettem ki. Én meg annak a súlya alatt, hogy ez a kisfiú kimondta, amit én régóta sejdítek, hiszek s el-elmondok, ha nem is ilyen egyszerűen.
A vers az, amit mondani kell.
Mintha valami távoli, az idők kezdetétől hirtelen ideért fuvallat legyintett volna meg.
Mintha Homérosz riadt volna föl bóbiskolásából, s nyitotta volna rám fénnyel teli világtalan szemét.
Mintha a Gutenberg óta könyvbe száműzött versek, poémák egyszerre mind hazaszabadultak, pódiumra, képernyőre álltak volna, hangszalagon masírozva vagy hanglemezek körmeneteiben énekeltek volna.
Jogos az észrevételed, kedves weinberger, köszönöm a figyelmeztetést. Nos, akkor aképpen módosítanám a mondandómat, hogy a naplódban 2018-06-13 23:11 -kor megjelent, az én nevemmel jegyzett bejegyzést nem én írtam. Az esetleges hasonló esetekre tekintettel, ezentúl a saját naplómban válaszolok. Nem gondoltam volna, hogy még a te naplódat sem tartják tiszteletben és ott is visszaélnek más nevével. A naplód forgalmának, olvasottságának viszont örülök:)
Most már hamisítanak is, micsoda dicsőség:) A weinberger naplóban az 1229. bejegyzés nem tőlem származik. Ezentúl csak a saját naplómban reagálok bármire.
Eszembe jutott, amikor seisin nevét használták fel alattomos mocskolódásra. Ilyen világban élünk. És még ezek mondják nekem, hogy szopom az ujjamat:)
Visszatérve egy gondolat erejéig a hozzászólások megjelenítéséről. Lehet, hogy egy köztes megoldás lenne a célravezető. Legyen mindenkinek döntési joga az üzenőfalára érkezett hozzászólások megjelenítése egy kikötéssel, hogy a versére érkezett hozzászólást mindenképpen meg kell jelenítenie, legyen az pozitív vagy akár negatív észrevétel, kivéve, hogyha trágár, személyeskedő hangnemben írták. Az egyéb bejegyzésekről ő maga döntsön. Ezzel megoldódna két probléma is. Továbbra is védve lenne mindenki a személyeskedéstől, sértegetésektől, viszont megindulna a párbeszéd az alkotók és az olvasók, szerkesztők között.
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
