DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2820 szerző 36469 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Sirokai Mátyás
  Lécek között
Új maradandokkok

Gyurcsi - Zalán György: Remény
Sági Ferenc Dénes: Széltoló
Mórotz Krisztina: A napot akarom átölelni
Tiszai P Imre: H ő s é g
Tóth Gabriella: csalódva
Wesztl Miklós: short story
Bólya Kata: Szeretnék...
Bánfai Zsolt: Körtéri fák
Sági Ferenc Dénes: múlik
Kosztolányi Mária: magam védelmében
FRISS FÓRUMOK

Vajdics Anikó 32 perce
Gyors & Gyilkos 2 órája
DOKK_FAQ 5 órája
Kosztolányi Mária 22 órája
Hepp Béla 1 napja
Pataki Lili 1 napja
Vezsenyi Ildikó 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Mikola Emese 2 napja
Francesco de Orellana 2 napja
Szilágyi Erzsébet 2 napja
Pálóczi Antal 2 napja
Steszkó Juli 2 napja
Tiszai P Imre 2 napja
Gregor Andrea 3 napja
Nagyító 3 napja
Szilasi Katalin 3 napja
Vlasics Bálint 3 napja
Zsuzsanna Grande 3 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 1 órája
történések 8 órája
Zúzmara 18 órája
leállósáv 18 órája
árnyalat 21 órája
Hamu és hajnali szél (mesék) 23 órája
Játék backstage 1 napja
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
az utolsó alma 1 napja
Tapasztalatok 1 napja
Bara 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
Baltazar 1 napja
efmintszerint (Sági Ferenc) 1 napja
utolsó szakasz: ráfordulás 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: nekem nyolc
Legutóbbi olvasó: 2019-08-17 08:48 Összes olvasás: 10608

Korábbi hozzászólások:  
5. [tulajdonos]: Gábriel2010-09-15 12:23
„Lehet, hogy csak az én képzeletemben létezik, de számomra elviselhetetlen ez az egész. Ahogy élsz, ahogy lélegzel, ahogy átmész az utcán. Senki számára nem viselhető el a létezés, a saját létezése, de ugyanúgy lehetetlen egy másik személy létezését elfogadni, aki nem én vagyok. Erről szól minden. Hol is kezdődött? Talán ott, és akkor, amikor egy határtalan elme kitalálta, hogy nekünk léteznünk kell. Mégpedig egy térben, és időben. Lehet, hogy csak képzeletben létezett a barátságunk, de nem az én képzeletemben, hanem egy végtelen elme alkotásai között, és ilyen értelemben, többet ért minden úgynevezett valóságnál.”
Amikor gyermek voltam, gyermekként gondolkodtam. Tizenkét éves lehettem, amikor először találkoztam szemtől szemben Gábriellel. Azt hiszem, tél volt. A téli szünet előtti utolsó tanítási nap. Csikorgó hideg, ami december végén nem ment ritkaságszámba. Éppen az iskolából mentem haza, a házak között, a hóval borított játszótéren át.
Itt most meg kell állnunk egy pillanatra. Nem azért, mert nem tudtam, hogy kicsoda Gábriel.
Ma sem tudom talán, pedig ismerem születése óta. Már amennyiben nála egyáltalán lehet születésről beszélni. Teremtésről inkább. Talán az lenne a leghelyesebb, ha azt mondanám, egyszerre jöttünk erre a világra, de nem egyformán. Ugyanaz a kéz alkotott mindkettőnket, egyenként, és külön-külön, nagy gondossággal. Mindketten rendelkeztünk szabad akarattal, de egyikünk sem rendelkezett a „születése” előtti egzisztenciával. Igen, talán így pontos. Nos, Gábriel akkor azt mondta, hogy megszületett valaki, aki igen jelentős szerepet fog betölteni az életemben. Hogy valóban így történt-e? Ki tudja? Talán Gábriel tévedett?

Nem mondhatnám, hogy sokra vittem az életben, de talán némi jártasságra tettem szert az élet dolgaiban, éppen abban, amiben mindig is idegennek éreztem magam. Most, amikor megpróbálok visszaemlékezni (mire is?), arra gondolok, hogy az emlékezés tulajdonképpen lehetetlen, hiszen amikor emlékezni próbálok, akkor tulajdonképpen újra átélem azt, ami volt, mégpedig egy intenzívebb lét emlékeként, mégis, valójában az, ahogyan most átélem, erősebb élmény annál, mint amikor először, primér eseményként történt meg velem a dolog.
És ilyenkor, amikor a legerősebben érzem azt, hogy létezem, világosodik meg előttem életem értelme (már ha egyáltalán van ilyen), és az, hogy nincs semmiféle sors, karma vagy eleve elrendelés, ami erre vagy arra kényszerítene. Persze, egy adott pillanatban, így vagy úgy cselekedtem, de nyilván cselekedhettem volna másképp is, még ha akkor képtelenségnek is éreztem volna azt, hogy másként tegyek.
Ha feltételezem azt, hogy életem minden egyes pillanatára emlékezem – mint ahogy nagy valószínűséggel tényleg így is van –, akkor már csak az hiányzik a mindentudáshoz, hogy mások életére is ugyanúgy emlékezzem, ahogy az enyémre. Másokéra, akik nem én vagyok.
Ha már az életben kudarcot vallottam, legalább az emlékezésben ne valljak kudarcot.
Úgy tűnik, hogy szellem került a gépezetbe, és ez a szellem – én vagyok.


4. [tulajdonos]: 4.2010-09-10 09:30
Miután délelőtt végzett hivatalos teendőivel, sétálgatott a Várban. Megállt egy távcső előtt, de nem nézett bele, inkább szabad szemmel nézte a panorámát. A folyót, a hidakat, a másik oldalt. Ragyogóan sütött a nap, de viharos szél fújt, ezért felhajtotta a gallérját. –Ugyanitt álltam ’45-ben, egy üteg parancsnokaként, és ugyanígy néztem a várost – gondolta.

Hazafelé a vonaton egy másik kitörölhetetlen kép tolakodott elő, egy kapu, felirattal. Beléptek a kapun, leírhatatlan érzés volt, és az a különös szag. Bejárták a tábor utcáit, a barakkokat. Az volt az érzése, hogy mindjárt szétrobban a feje, a szíve. Hangosan zihált. Arra gondolt, hogyan szökhetne meg úgy, hogy a csoport ne vegye észre. De végig keményen tartotta magát. Aztán, amikor a gázkamrából átmentek a krematóriumba, nem bírta tovább, kitört belőle a sírás. Támolyogva lépett ki a fénybe, maga mögött hagyva – a ki tudja, milyen nemzetiségű – vidáman nevetgélő, a kemencék előtt egymást fényképező turistákat.
Levette a táskáját a rácsos csomagtartóról, kinyitotta, és kivett belőle egy könyvet. Találomra kinyitotta valahol.

„Nincs a világon olyan nemzedék, amely ne bírna harminchat igaz emberrel. Ezek a Lamed-váv cádikok többnyire maguk sem tudják, hogy kiválasztottak. Vagy tudják, de azzal se mennek sokra, mert akit kiválasztottak, azt kiválasztották. Így van ez. Éppen harminchatan vannak ők, nem többen és nem is kevesebben. Ha csak egy is hiányozna közülük, az emberiség egyetlen jajkiáltással fulladna önnön vétkeibe. A harminchatok az emberiség szívét jelentik, és végtelen edényként fogadják be a világ összes fájdalmát. Tudjátok meg, ott vannak mindenütt. Isten csakis miattuk tartja fönn a világot. Közülük a leginkább sajnálatra méltó teremtmények azok, akiknek fogalmuk sincs arról, hogy maguk is a harminchatok közé tartoznak. Nekik a világ elmondhatatlan szenvedés, gyötrelem, pokol. Előfordul, hogy a lelkük megfagy a szenvedéstől. Az andalúziai testvérek például tisztelnek egy könnycsepp alakú sziklát, amit ők egy ilyen öntudatlan Cádik megkövült lelkének tartanak. Ha némelyik öntudatlan Lamed-váv megérkezik a mennyországba, akad közöttük olyan, hogy az Istennek ezer évig kell dörzsölgetni, hogy fölengedjen s készen álljon a mennyország küszöbének átlépésére. És tudjuk, hogy sokan közülük sohasem tudnak megvigasztalódni az emberiség szenvedései miatt, s még Istennek sem sikerül megmelegítenie őket. Ezért azután a Mindenható – áldott legyen az ő neve – olykor-olykor egy perccel előreigazítja az utolsó ítélet óramutatóját.”

Azokban az időkben, amikor Isten teremtette a világot, nagyon sokan vettek részt ebben a hatalmas munkában. Erők, Szellemek, Hatalmasságok. Az egyik legnagyobb szellemet közülük, Q-nak hívták. Ez a Q. hihetetlenül öntelt, és felfuvalkodott volt, még a Mindenhatónál is nagyobbnak képzelte magát. Elhatározta, hogy saját univerzumot teremt magának, és a saját teremtményeivel népesíti be azt. Ezért azután, amikor a kohóból kivették az első, fehéren izzó emberi lelkeket, ő ellopta a mintát, leszállt a földre, és vörösen izzó démonokat kezdett teremteni.

3. [tulajdonos]: 3.2010-09-09 13:21
Egy másik este egy másik vendéglő előtt haladt el, és felpillantva A-t látta meg a kivilágított ablakban. Egy barátnőjével ült, aki szólhatott neki, mert A. lassan oldalra fordult, kinézett az ablakon, pontosabban lefelé nézett, az utcán lejjebb álló B-re, aki egy időtlen pillanatig úgy érezte, kővé dermed, de aztán mégis ment tovább. Befordult a söröző bejárata felé, de azután mégsem lépett be. Úgy érezte, képtelen lenne egyetlen lépést is tenni befelé, ezért inkább megfordult, és elment.
Másnap reggel egy zsúfolt vonaton utazott a főváros felé, és próbált nem gondolni az előző estére. Éjszaka szinte semmit nem aludt, ha lehunyta a szemét, állandóan az a jelenet játszódott le a szeme előtt, ahogy A megfordul, és rámosolyog. Elviselhetetlennek érezte, hogy nem tud megszabadulni ettől a képtől, több százszor látta az éjszaka.

2. [tulajdonos]: ím2010-09-07 17:32
Hosszú létezésem alatt nagyon sok, különböző alakot öltöttem fel, de a legtöbbször emberi formában léteztem, legalábbis az alsóbb világokban.
A felső világok létformáiról most nem beszélek, mert azokat fel sem tudnátok fogni jelenlegi állapototokban. Elég legyen most annyi, hogy sok mindent láttam, nagyon sok mindent. Láttam csillagok, hatalmak, birodalmak születését, és halálát. És most is látom, mert mindez most is tart, most van minden, egyszerre, és egymás mellett, egymásban.
Ne várjátok tőlem, hogy történeteket meséljek nektek, mert nincsenek történetek, csak egyetlen történet van. De mégis, ha azt hiszitek, hogy mulandó, földi életetekben csak egyetlen életet éltek, tévedtek. Tíz- és tízezer életet, tíz- és tízezer sorsot éltek egyszerre, egyazon szellemben, lélekben, és testben, és csak rajtatok múlik, hogy melyiket valósítjátok meg. Olyanok vagytok, mint a gyerekek. Hát ezért szeretlek annyira benneteket.
Visszatekintve előző megtestesüléseimre, voltam pap, katona, tanító, kereskedő, földműves, és még annyi minden más. Mindig nagyon alaposan megterveztem, hogy hol, mikor, milyen családba születek. Persze, számomra is adott volt a lehetőség, hogy kikerüljek az újraszületések körforgásából. De mégis mindig visszajöttem, önként.
A sors nem állandó, állandóan változik, ahogy a tudat is. Akkor mégis, mi az én munkám, amit végeznem kell az emberek között? Az, hogy meghatározzam a sorsot. Hogy összeillesszem azt, ami egykor szétesett.
Láttam az első ember teremtését a vörös agyagból. És láttam minden egyes emberi szellem teremtését, egyenként, külön-külön. Hatalmas szellemi lények vagytok, de ennek nem vagytok tudatában.
Az idők során olyan hatalomra, és befolyásra tettem szert, amelyre nem vágytam. Ezért visszavonultam önmagamba.

Az esték voltak a legrosszabbak a földön, amikor eluralkodott rajtam a reménytelenség érzése. Elkezdtem figyelni az embereket. Nézzük például B. életét.

Azon az estén, amikor átvette A-tól a könyvet, a söröző teraszán, azt hitte, hogy elkezdődött valami, pedig tulajdonképpen már véget is ért, mielőtt elkezdődhetett volna. A. narancslevet ivott, B. pedig sört. B. mindig sört ivott esténként, ha csak tehette, mert utálta az üdítőket, az ásványvizet pedig nappalra tartogatta. A. az Akasha-krónikáról beszélt, meg kollektív emlékezetről, B. pedig tudta, miről van szó, hiszen elég gyakran használta ezeket a forrásokat.
Nem tudta, mit vár ettől az estétől, hiszen mindössze egy órájuk volt egymásra, pontosabban A-nak volt csak egy óra szabadideje, B. egész este ráért volna, sőt legszívesebben megmondta volna A-nak, hogy maradjon vele, hiszen úgyis olyan ritkán találkoznak. De nem szólt, mert általában sohasem szólt, ha akart valamit, inkább hallgatott. Miután B. fizetett, elhagyták a sörözőt, és elkísérte A-t az autójához. Még beszélgettek egy kicsit, azután B. udvariasan elköszönt, és távozott, hóna alatt a könyvvel.


1. [tulajdonos]: íme2010-09-07 16:27
Megjöttem, ahogy az üstökös jelenik meg az égen, és senki nem tudja, honnan jön, és hová megy. Nem vagyok sem isten, sem ember. Szellem vagyok, aki az idők kezdetén született, Isten dicsőségére, és szolgálatára. Az igazi nevem nem mondhatom meg, mert akkor hatalmat kapnátok felettem. Szólítsatok csak Gábrielnek.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-07-26 13:02 lista
2019-02-11 10:51 Kosztolányi Mária
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
2018-08-21 09:17 vim
2018-08-17 21:42 válogatott versek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-08-18 18:16   új fórumbejegyzés: Vajdics Anikó
2019-08-18 16:23   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-18 13:42   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-08-18 13:37   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-08-18 13:33   új fórumbejegyzés: DOKK_FAQ
2019-08-18 13:22   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-18 09:55   Napló: történések
2019-08-18 07:25   Napló: Hetedíziglen
2019-08-18 00:58   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2019-08-18 00:57   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos