NAPLÓK: mix Legutóbbi olvasó: 2024-05-09 03:08 Összes olvasás: 135298| 235. | [tulajdonos]: Párhuzamosok | 2013-06-14 01:21 | Szombaton hangversenyen voltam. Bach, H-moll mise. Szégyellem, de soha nem jutott eszembe, amit a konferáló hölgy közölt a hallgatósággal: a lutheránus Bach itt a katolikus zenei liturgia irányába tett kirándulást. Pedig benne van a nevében. Mise csak a katolikusoknál van. Ez a mise viszont a Református Nagytemplomban hangzott el. Évadzáró hangverseny volt, - három bérletes csapatot, plusz a jegyeseket kellett elhelyezni, és erre kevés belső tér alkalmas Debrecenben. A város emblematikus épülete ezek közé tartozik.
Egy ilyen hangverseny részben szakrális, részben fizikai élmény. TV-ben, rádióban, CD-n hiányoznak azok a felhangok, amitől ez utóbbi létrejön, ezért a komolyzenét csak élőben élvezem. Most a zenét hallgatva tudatosult bennem az is: kevés olyan tevékenység van, ami lehetővé teszi azt a párhuzamosságot, ahol az egyik vonal a gondolatok szabad áramlása, a másik valamelyik érzék folyamatos foglalkoztatása. Mik is ezek? Az én esetemben a séta, a tökmagozás és a komolyzenei hangversenyen való részvétel. Ja, és az utazás, más által vezetett járműben. Ez a párhuzamosság legtisztábban és leghatékonyabban hangversenyen valósul meg.
Tökmagozás közben nagyon jól lehet elmélkedni, de ez az ember testsúlyát nem biztos, hogy kedvező irányban befolyásolja. Fontos tudnivaló, hogy kizárólag a tökmagozás felel meg a fenti célra, a nassolás egyéb formái teljességgel alkalmatlanok. Hántolt tökmag, pattogatott kukorica és hasonló rágcsálnivalók szóba sem jöhetnek, mert a mag kibontásához szükséges idő fontos része a gondolkozás és a párhuzamos művelet egyensúlyának.
Az utazásnál két dolognak kell teljesülnie. Az első a MOZGÓ jármű, a másik a viszonylag kényelmes testhelyzet, azaz ülés vagy állás a nyitott ablakhoz támaszkodva – ez utóbbi ma inkább csak nosztalgiavonatokon vagy mellékvonalakon lehetséges, jó időben, természetesen -, előbbi pedig időnként olvasásra vagy rejtvényfejtésre csábít.
A séta nagy előnye, hogy olcsó. És egészséges. Hogy az ember legtermészetesebb mozgása. Hátrány, hogy gyanús. Ma, aki egyedül, cél nélkül sétál, arról előbb-utóbb kiderítik minimum azt, hogy elmebeteg. Nincs mit mondaniuk egymásnak – ez a vélemény, ha párban, szó nélkül sétálnak. A férjem mesélte, hogy egyszer elmentek kirándulni a barátjával. Egész nap bóklásztak a hegyekben, egy - két mondatnál több nem hangzott el, és a végén megállapították, hogy milyen remek kirándulás volt. Ma ez szerintem elképzelhetetlen. A magam részéről régen leszoktam a cél nélküli sétáról, mint társadalmilag nem elfogadott tevékenységről.
Mindhárom fenti „párhuzamos műveletnél” könnyen bekövetkezhet, hogy szembejön egy ismerős, csöng a telefon, vagy akad egy beszédes útitárs. Ezek természetesen nem kellemetlen események, csak az adott szituációban az adott célt, a gondolkozás/elmélkedés folyamatát hátráltatják.
A komolyzenei hangverseny – ha az ember meg tudja fizetni, mert elég drága mulatság – a legjobb hely a gondolatok szabad és viszonylag hosszan tartó áramlására. Nincs pusmogás, telefonok, nincs cselekmény, amire oda kell figyelni – egyfolytában kb. háromnegyedóra tartalmas csend. Nem süket csend - a zene, pontosabban a jó zene adja a gondolatokhoz a szilárd, biztos kereteket. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
