NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 17:11 Összes olvasás: 26071409. | [tulajdonos]: fészbukpoémák14 | 2021-05-14 15:12 |
161 „megáldott jelenlét”
ha bármikor is úgy gondolnám hogy egy vagyok a sok közül aki szenvedélyesen szereti Istent de a gyűlöletén kívül nem tud mit kezdeni szeretetével megfognám a kezem és elvezetném magam a vakok közé hogy lássam mennyivel gazdagabb az ő életük mint az enyém hogy észrevegyem látástalanságukban a szenvedésem a nem is annyira lappangó undort a szépség betelhetetlen szorongásaitól
210419
162 néha beszélgetek magammal
a partok egyre messzebb kerülnek egymástól és mintha közrefogott vizeik helyett folynának de ellentétes irányokba hídjaikat már mind elveszítették roncsolt darabjaikat már csak a rajtuk áramló tömegek tartják össze egyre reménytelenebb tekinteteikkel
210422
163 indokolatlan nosztalgia
valahol még mindig ott vagy létezésem apró ellentmondásaiban persze konkrétan nem tudnám megmondani hogy valóban te vagy-e ott vagy egy dupla szivárvány a holdról ami szerintem is annyira esélytelen mintha a látványt éppen most rajzolnád bóbiskoló szemeim elé tömbösített múltam apró tévedéseként amit bármennyire is ésszerűnek tűnne néha képtelen – a szó szoros értelmében – vagyok elfelejteni néha úgy alakulnak bennem a dolgok hogy még ugyanúgy szeretnélek szeretni ahogy megtanultuk és számtalanszor eljátszottuk egymás elkerülését még annak az árán is hogy számtalanszor nem találkozhattunk már akkor sem amikor együtt voltunk csak néztük vizeink hajóit hogy milyen gyönyörűen tudnak elsiklani egymás mellett miközben egymás elől is eltakarják lékjeinket
210424
164 amikor éppen
mondja itt valaki (költőről van szó) – ha nem is ezekkel a szavakkal de úgy nagyjából a lényeget eltalálva – „szavakkal tapogatom ki magamban a sötétséget” a szavak bármilyen látomásra képesek mondom szívesebben nevezném illúziónak őket mert az illúziók nem tudnak különbséget tenni álom és valóság között csak akkor ha megpiszkáljuk jelentéstételük fogékonyságát a mindenkori jelentéktelenre ha még érzékeny vagy az ilyenkor menthetetlenül képződő és a rólad csakis rólad kisugárzó illatok neveire akkor csakis akkor történhet meg belőlük a látomás látomás ahogy általad felhatalmazott emberek illúzióid birtokában dönteni próbálnak sorsodról és beleborzadsz a látványba ahogy két egymással szemben kifordított világ között utódaidra görgetik a múltad
210427
165 mai apróság
mit tegyek ha a kertem már idegen számomra a rendnek csak morzsáit látom benne véletlen és értelmetlen a véletlenül valahonnan betévedt szép az innen és a túl is sápadó közöny elburjánzott mocsarain hamis ígéret mind ha ígéret az is aminek már csak a nyoma van és ami lehetne még de már nincs képzelet hozzá a kapaszkodó házfalak között sötét nyomokban egy-két létezés a kúszó rózsa csonkolt szárain nehéz találni benne bármit mi szeret mi szerethető volt belep mindent belep a vénember-közöny
210429
166 elásott képzavar
mikor a friss tavaszi felhők között átsüt a nap a kert százezerszeresével zuhogtatja rám megválaszolhatatlan kérdéseit a jövőjéről pedig a múltjával sokkal szórakoztatóbb a játék tetszésed szerint lehettél benne bárki aki senki sem volt de benne bárki bárhol bármikor ami ott kellene legyen most is ahol láttad ami ott van most is épp előtted és épp előtted tör azzá ami lettél emlékrács átbújsz közte és ugyanott maradsz hol most sem talál a lehet hogy sehol sem múltidőd
210430
167 közelítés
meg kellene már állapodnunk valamiben ami biztonságba helyezhetné az emlékeidet azt persze megértem ha neked nincs szükséged ilyesmire és minden rendelkezésedre álló eszközzel próbálod megakadályozni hogy akkor se tudjak megfeledkezni rólad ha már nem leszek
tudom hogy kegyetlenség amire készülök és érzem azt is hogy méltánytalannak érzed – pont veled szemben – a viselkedésem sőt már az is felmerült bennem hogy a köztünk lévő kapcsolat felszámolását érzékeled benne amihez nem tudsz – de valld be őszintén – nem is akarsz asszisztálni
a gondolat hogy valahol az út szélén elhagyom majd magam mint pánikba esett szülő a nemkívánt gyerekét borzalmas ugyan de mint lehetséges megoldás bármikor bekövetkezhet és nyugvópontra kerülhetnének végre azok a bizonytalanságok amik az élet tartozékai ugyan de te hajlamos voltál megfeledkezni arról hogy nem te vagy ők és végső soron ők sem a tieid bármennyire is szeretted néha a sajátjaidnak képzelni őket és magad is valamiféle problémamegoldó kulcsnak amit akkor is használni kell ha a probléma nélküle is megoldható lenne
kereng bennem az egyetlen nem tudom mit hogyan lassan betelik bennem a volt és már neked sem tudok többet mit hazudni minek
210501
168 rutinszerű tájékozódás
szeretem és becsülöm az életem még ezt az alkonyi borongós világításban alig látszódó életet is és féltem önző ez a féltés és tudom jelentősége ebben a pillanatban annyi hogy féltem magam egy ismeretlen kínhaláltól a halál egyébként mint gondolati egység különösebben nem foglalkoztat régóta tudomásul veszem hogy ez az „élet-csoda” olyan ajándék amit vissza kell majd adnom „az egyszer valamikor” bizonytalanságát telis-tele pakolva többnyire szánalmasnál szánalmasabb de gyönyörű illúzióval sok-sok ismeretlen világot álmodtam magamnak kiválasztottjaimra bízva hátha valósággá tudják formálni
210504
169 kötelező látszat
egyszerű lesz ez is a benne kiérlelt jövő – ne legyenek hiú reményeink – ugyanúgy látja majd mint mi most a primitív test konvex látszatából kiemelkedő hétköznapokat a zabálás gőgös vakságát megint a kábán ingó konkáv hajlatok befogadásra mindig kész ölében elhitetni hogy ez most a való vagy ez lesz ahogy és amikor éppen aktuális hidd ha liberális vagy és azt mondod szabad minden ami választható úgy lesz és úgy van és máris bűnbakot kreálsz magadból sötét játszmák sötét figurája lappang benned és döntésed mögött te állítottad meg az épp aktuális vészre lesújtani akaró kart azzal hogy azt mondtad amit épp mondatni akartak veled nane ezt talán mégse így
210506
170 megakadt legyintés
azóta várok rád amióta gyerekkoromban elhitették velem hogy létezel sokszor néztem elképzelt szemedbe belőle próbáltam kitalálni a gondolataimat rólad de csak a saját tükörképem folyton változó hangulatait láttam és látom még mindig ahogy mellemre eresztett fejjel várakoznak türelmetlenséged legkisebb jele nélkül – kételkedésed is beleértve – kitartásom őszinteségére azért még mindig hiszek benned a hegyi patakok vize ilyen ami akkor is csordogál ha esőnek hónak évek óta híre-hamva sincs
valahogy úgy alakult – a megszokás vagy anyám varázsolta így – hogy – mint említettem – várakozok már nem is annyira a magam volt céljait próbálom kinézni rezzenéstelen tekintetedből mert mit is láthatnék ahogy mostanában a történésekből kiveszem fél- vagy teljesen őrült kalandorok helyzetbe hozásával próbálod ismételten elsimítani amit annak idején elfuseráltál ne vedd ezt szemrehányásnak feltehetően öntudatra ébredésed első munkája lehettünk olyan-amilyen ilyenre sikeredtünk nem szégyen az ha mesterét megpróbálja túljátszani az utód
210507
171 pillanatlétezés
és milyen gyorsan eltelt néha úgy érzem hogy még meg sem születtem tág pupillákkal bámulom magam körül a számomra egyre sötétedő világot és próbálom elhinni hogy van ott még valami amit nem látok kell hogy legyen az lehetetlen hogy csak ennyi az egész durván felskiccelt életvonal a ráncosra aszott tenyérben mögötte a kivehetetlen tér kivehetetlen villódzású árnyalataival mint a lepréselt tulipán az idei tavaszból üvegszerűen áttetsző élettelenségéből felszikrázó ezernyi rácsodálkozása a pillanatnak valami ami végességében is örökkévaló még úgy is hogy egy érintéstől porrá omlott és világgá sodródott a visszafojtott lélegzetben valami aki úgy voltam hogy még mindig az vagyok akinek néha hihetőnek tűnt az öröklét misztériuma
210508
172 ha tehetem
ott tartunk hogy sűrűn szidalmazunk mindenkit és semmiképpen sem akarjuk elhinni hogy bárkit is szidalmaznánk mi egyszerűen csak igazságszeretőek vagyunk és szeretnénk rájönni hogy amit mi világító lámpásként hordunk magunk előtt az mért nem világítja meg ugyanúgy az utak göröngyeit mások előtt is mint előttünk illetve ezt még valahogy sejtenénk de azt hogy az általunk kellőképpen kivilágított használatba vett és ragyogóan bevált utat mások mért nem akarják vagy akarják csak nem tudják használni az már egyenesen érthetetlen össze-vissza botladoznak még az eléjük terített göröngymentessé tett úton is és az Úristen szentséges személyétől kezdve az útkaparó munkásig mindenkit szidalmaznak a botladozó a normális haladásra alkalmatlan lábaik miatt ami talán még elnézhető lenne de az hogy az általunk önzetlenül rendelkezésükre bocsátott útjelző fényeinket szánalmas támolygásaik okaiként ócsárolják nos hát de tényleg jó érzésű ember az ilyesmire nem talál normális szavakat csak fogja a fejét és dühöngve értetlenkedik
210509
173 a valósághajlítás bűvészete
úgy mondja hogy egyetlen ránc sem változtatja meg helyét az ábrázatán ami egyébként nem látszódik csak ahogy és amit a hangsúlytalan hangzók hangsúlytalanságából sejteni lehet hogy mennyire elhanyagolható számára az az irdatlan összeg ami fölött mellett vagy ellen bábáskodik mondom a kiejtés hangtechnikai szempontból rezzenetlen motyogás de a vele villantott tekintet célirányosan beállított gépágyútűzként használt gúny és megvetés a kérdező felé az ilyenre általában nem szoktak de nem is kell reagálni semmit még ha tudna is bárki a visszaszúrás gesztusa a visszaszúrás pillanatában válna céltalanná a terjedési sebesség okán mert mire itt kimondják ott abban a pillanatban (figyelem ellentmondás következik) folyamatosan értelmét veszti a replikáció
210512
174 ez politika
mondta több mint negyven évvel ezelőtt a főkakadu amikor rákérdeztem az egyik általam értelmezhetetlen intézkedésére és innentől a köznapi ember agya (az enyém ilyen) leáll és ácsorog napokig néha évekig évtizedekig mire moccan és – de még akkor is csak úgy magában magának – érdeklődni mer hogy ugyan már mit is takarhat ez a időtlen idők óta bűbájosra csiszolt szó a valóságban és rádöbben hogy semmit az égvilágon semmit nyersen fogalmazva pusztán optimalizáljuk vele a rendelkezésünkre bocsátott emberi erőforrás kisajátítását az egyéb – főleg az anyagi – erőforrások magánfelhasználásához (legyünk nagylelkűek a meghatározásban: olykor – de lehet ez véletlen – „is”)
210513
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!