leállósáv: fészbukpoémák14

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 11 órája
Farkas György 11 órája
Cservinka Dávid 13 órája
Filip Tamás 23 órája
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Minimal Planet 1 órája
Ötvös Németh Edit naplója 3 órája
A fény nem publikus 3 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 4 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 8 órája
Gyurcsi 8 órája
Jószándékú párbeszélgetés 10 órája
A vádlottak padján 11 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 17:11 Összes olvasás: 26071

Korábbi hozzászólások:  
409. [tulajdonos]: fészbukpoémák142021-05-14 15:12
161
„megáldott jelenlét”



ha bármikor is úgy gondolnám hogy egy vagyok a sok közül
aki szenvedélyesen szereti Istent
de a gyűlöletén kívül
nem tud mit kezdeni szeretetével
megfognám a kezem
és elvezetném magam a vakok közé
hogy lássam mennyivel gazdagabb az ő életük mint az enyém
hogy észrevegyem látástalanságukban a szenvedésem
a nem is annyira lappangó undort a szépség
betelhetetlen szorongásaitól

210419



162
néha beszélgetek magammal


a partok egyre messzebb kerülnek egymástól
és mintha közrefogott vizeik helyett folynának de ellentétes irányokba
hídjaikat már mind elveszítették
roncsolt darabjaikat már csak a rajtuk áramló tömegek tartják össze
egyre reménytelenebb tekinteteikkel

210422



163
indokolatlan nosztalgia


valahol még mindig ott vagy létezésem apró ellentmondásaiban
persze konkrétan nem tudnám megmondani hogy valóban te vagy-e ott
vagy egy dupla szivárvány a holdról
ami szerintem is annyira esélytelen
mintha a látványt éppen most rajzolnád bóbiskoló szemeim elé
tömbösített múltam apró tévedéseként
amit
bármennyire is ésszerűnek tűnne néha
képtelen – a szó szoros értelmében – vagyok elfelejteni
néha úgy alakulnak bennem a dolgok
hogy még ugyanúgy szeretnélek szeretni
ahogy megtanultuk és számtalanszor eljátszottuk egymás elkerülését
még annak az árán is
hogy számtalanszor nem találkozhattunk már akkor sem
amikor együtt voltunk
csak néztük vizeink hajóit
hogy milyen gyönyörűen tudnak elsiklani egymás mellett
miközben egymás elől is eltakarják lékjeinket

210424



164
amikor éppen


mondja itt valaki (költőről van szó)
– ha nem is ezekkel a szavakkal de úgy nagyjából a lényeget eltalálva –
„szavakkal tapogatom ki magamban a sötétséget”
a szavak bármilyen látomásra képesek
mondom
szívesebben nevezném illúziónak őket
mert az illúziók nem tudnak különbséget tenni álom és valóság között
csak akkor ha megpiszkáljuk jelentéstételük fogékonyságát
a mindenkori jelentéktelenre
ha még érzékeny vagy az ilyenkor menthetetlenül képződő
és a rólad
csakis rólad
kisugárzó illatok neveire
akkor
csakis akkor
történhet meg belőlük a látomás
látomás
ahogy általad felhatalmazott emberek illúzióid birtokában
dönteni próbálnak sorsodról
és beleborzadsz a látványba
ahogy két egymással szemben kifordított világ között
utódaidra görgetik a múltad

210427




165
mai apróság


mit tegyek ha a kertem már idegen számomra
a rendnek csak morzsáit látom benne
véletlen és értelmetlen a véletlenül valahonnan
betévedt szép
az innen és a túl is sápadó közöny elburjánzott mocsarain
hamis ígéret mind
ha ígéret az is
aminek már csak a nyoma van és ami
lehetne még
de már nincs képzelet hozzá
a kapaszkodó házfalak között
sötét nyomokban egy-két létezés a kúszó rózsa csonkolt szárain
nehéz
találni benne bármit mi szeret
mi szerethető volt
belep
mindent belep
a vénember-közöny

210429




166
elásott képzavar


mikor a friss tavaszi felhők között átsüt
a nap
a kert
százezerszeresével zuhogtatja rám megválaszolhatatlan kérdéseit
a jövőjéről
pedig
a múltjával sokkal szórakoztatóbb a játék
tetszésed szerint lehettél benne bárki
aki senki sem volt
de benne bárki bárhol bármikor
ami ott kellene legyen most is ahol láttad
ami ott van most is épp előtted
és épp előtted tör azzá ami lettél
emlékrács
átbújsz közte és ugyanott maradsz hol
most sem talál
a lehet hogy sehol sem múltidőd

210430




167
közelítés

meg kellene már állapodnunk valamiben
ami biztonságba helyezhetné az emlékeidet
azt persze megértem ha neked nincs szükséged ilyesmire
és minden rendelkezésedre álló eszközzel próbálod megakadályozni
hogy akkor se tudjak megfeledkezni rólad
ha már nem leszek

tudom hogy kegyetlenség amire készülök
és érzem azt is hogy méltánytalannak érzed
– pont veled szemben – a viselkedésem
sőt
már az is felmerült bennem hogy a köztünk lévő kapcsolat
felszámolását érzékeled benne
amihez nem tudsz – de valld be őszintén – nem is akarsz asszisztálni

a gondolat hogy valahol az út szélén elhagyom majd magam
mint pánikba esett szülő a nemkívánt gyerekét
borzalmas ugyan
de mint lehetséges megoldás bármikor bekövetkezhet
és nyugvópontra kerülhetnének végre azok a bizonytalanságok
amik az élet tartozékai ugyan
de te hajlamos voltál megfeledkezni arról
hogy nem te vagy ők és végső soron ők sem a tieid
bármennyire is szeretted néha a sajátjaidnak képzelni őket
és magad is valamiféle problémamegoldó kulcsnak
amit akkor is használni kell
ha a probléma nélküle is megoldható lenne

kereng bennem az egyetlen nem tudom mit hogyan
lassan betelik bennem a volt
és már neked sem tudok többet mit hazudni minek

210501



168
rutinszerű tájékozódás


szeretem és becsülöm az életem
még ezt az alkonyi borongós világításban alig látszódó életet is
és féltem
önző ez a féltés és tudom
jelentősége ebben a pillanatban annyi
hogy féltem magam egy ismeretlen kínhaláltól
a halál egyébként mint gondolati egység
különösebben nem foglalkoztat
régóta tudomásul veszem hogy ez az „élet-csoda” olyan ajándék amit
vissza kell majd adnom
„az egyszer valamikor” bizonytalanságát telis-tele pakolva
többnyire szánalmasnál szánalmasabb de gyönyörű illúzióval
sok-sok ismeretlen világot álmodtam magamnak
kiválasztottjaimra bízva hátha valósággá tudják formálni

210504



169
kötelező látszat


egyszerű lesz ez is
a benne kiérlelt
jövő – ne legyenek hiú reményeink – ugyanúgy látja majd mint mi
most
a primitív test konvex látszatából
kiemelkedő hétköznapokat
a zabálás gőgös vakságát megint
a kábán ingó konkáv hajlatok befogadásra mindig kész ölében
elhitetni hogy ez most a való
vagy ez lesz
ahogy
és amikor éppen aktuális
hidd
ha liberális vagy és azt mondod szabad
minden ami választható
úgy lesz
és úgy van
és máris bűnbakot
kreálsz magadból
sötét játszmák sötét figurája
lappang benned és döntésed mögött
te állítottad meg az épp aktuális
vészre
lesújtani akaró kart
azzal hogy azt mondtad
amit épp mondatni akartak veled
nane
ezt talán mégse így

210506




170
megakadt legyintés


azóta várok rád amióta gyerekkoromban elhitették velem
hogy létezel
sokszor néztem elképzelt szemedbe
belőle próbáltam kitalálni a gondolataimat rólad
de csak a saját tükörképem folyton változó hangulatait láttam
és látom még mindig
ahogy mellemre eresztett fejjel várakoznak
türelmetlenséged legkisebb jele nélkül – kételkedésed is beleértve –
kitartásom őszinteségére
azért még mindig hiszek benned
a hegyi patakok vize ilyen
ami akkor is csordogál ha esőnek hónak évek óta híre-hamva sincs

valahogy úgy alakult – a megszokás vagy anyám varázsolta így –
hogy – mint említettem – várakozok
már nem is annyira a magam volt céljait próbálom kinézni
rezzenéstelen tekintetedből mert mit is láthatnék
ahogy mostanában a történésekből kiveszem
fél- vagy teljesen őrült kalandorok helyzetbe hozásával próbálod
ismételten elsimítani amit annak idején elfuseráltál
ne vedd ezt szemrehányásnak
feltehetően öntudatra ébredésed első munkája lehettünk
olyan-amilyen
ilyenre sikeredtünk
nem szégyen az ha mesterét megpróbálja túljátszani az utód

210507




171
pillanatlétezés


és milyen gyorsan eltelt
néha úgy érzem hogy még meg sem születtem
tág pupillákkal bámulom magam körül a számomra egyre sötétedő
világot
és próbálom elhinni hogy van ott még valami amit nem látok
kell hogy legyen
az lehetetlen hogy csak ennyi az egész
durván felskiccelt életvonal a ráncosra aszott tenyérben
mögötte
a kivehetetlen tér kivehetetlen villódzású árnyalataival
mint a lepréselt tulipán az idei tavaszból
üvegszerűen áttetsző élettelenségéből felszikrázó ezernyi
rácsodálkozása a pillanatnak
valami ami végességében is örökkévaló
még úgy is hogy egy érintéstől porrá omlott
és világgá sodródott a visszafojtott lélegzetben
valami
aki úgy voltam hogy még mindig az vagyok
akinek néha hihetőnek tűnt az öröklét misztériuma

210508



172
ha tehetem


ott tartunk hogy sűrűn szidalmazunk mindenkit
és semmiképpen sem akarjuk elhinni hogy bárkit is szidalmaznánk
mi egyszerűen csak igazságszeretőek vagyunk
és szeretnénk rájönni hogy amit mi világító lámpásként hordunk
magunk előtt
az mért nem világítja meg ugyanúgy az utak göröngyeit mások előtt is
mint előttünk
illetve
ezt még valahogy sejtenénk
de azt hogy az általunk kellőképpen kivilágított használatba vett és
ragyogóan bevált utat mások mért nem akarják
vagy akarják csak nem tudják használni
az már egyenesen érthetetlen
össze-vissza botladoznak még az eléjük terített göröngymentessé tett
úton is
és az Úristen szentséges személyétől kezdve
az útkaparó munkásig mindenkit szidalmaznak a botladozó
a normális haladásra alkalmatlan lábaik miatt
ami talán még elnézhető lenne
de az hogy az általunk önzetlenül rendelkezésükre bocsátott
útjelző fényeinket
szánalmas támolygásaik okaiként ócsárolják
nos hát
de tényleg
jó érzésű ember az ilyesmire nem talál normális szavakat
csak fogja a fejét és dühöngve értetlenkedik

210509


173
a valósághajlítás bűvészete


úgy mondja
hogy egyetlen ránc sem változtatja meg helyét az ábrázatán
ami egyébként nem látszódik
csak ahogy és amit
a hangsúlytalan hangzók hangsúlytalanságából sejteni lehet
hogy mennyire elhanyagolható számára az az irdatlan összeg
ami fölött mellett vagy ellen bábáskodik
mondom
a kiejtés hangtechnikai szempontból rezzenetlen motyogás
de a vele villantott tekintet célirányosan beállított
gépágyútűzként használt gúny és megvetés a kérdező felé
az ilyenre általában nem szoktak de nem is kell reagálni semmit
még ha tudna is bárki
a visszaszúrás gesztusa a visszaszúrás pillanatában válna céltalanná
a terjedési sebesség okán
mert mire itt kimondják ott abban a pillanatban
(figyelem ellentmondás következik)
folyamatosan értelmét veszti a replikáció

210512




174
ez politika


mondta több mint negyven évvel ezelőtt a főkakadu
amikor rákérdeztem az egyik általam értelmezhetetlen intézkedésére
és innentől
a köznapi ember agya
(az enyém ilyen)
leáll és ácsorog napokig néha évekig évtizedekig mire moccan
és
– de még akkor is csak úgy magában magának – érdeklődni mer
hogy ugyan már mit is takarhat ez a
időtlen idők óta bűbájosra csiszolt szó a valóságban
és rádöbben hogy semmit
az égvilágon semmit
nyersen fogalmazva pusztán optimalizáljuk vele
a rendelkezésünkre bocsátott emberi erőforrás kisajátítását
az egyéb – főleg az anyagi – erőforrások magánfelhasználásához
(legyünk nagylelkűek a meghatározásban:
olykor – de lehet ez véletlen – „is”)

210513


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS