NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2019-12-13 00:55 Összes olvasás: 14627| 322. | [tulajdonos]: két állítás | 2019-11-15 23:12 |
tagadással
boldog vagyok ha azt látom hogy úgy néz ki valami
mintha vers lenne
fantáziadús érzelmi törmelék
aminek semmi köze az alany tényleges állapotához
de összességében megmutatja azt az őrületet
amit életnek gondolunk
és ez a gondolat az ami életre kel benne
és töltődik töldődik
és mivel ritkán lehet csak túlfolyót telepíteni rá
tovább töltődik a semmi határán is túlra
ahol remélhetőleg megpihen
de mivel itt már számunkra követhetetlen
az is lehet hogy nem
így a felelősségünk is kábé annyi lesz
mint egy kormánytisztviselőé a rábízott építkezés költségvetésében
ha költő vagy bármikor bármit leírhatsz
többnyire azt is amit nem szeretnél
és amit a bemutatás pillanatában már a legszívesebben letakarnál
de mert kötelez a pillanatrögzítés felelőssége
túllépsz az átmeneti szégyenkezésen
és legfeljebb olyasmiről írsz legközelebb és olyan nyelvterületen
ahová már magad sem tudod követni az agyszüleményeidet
ahogy a térköveknek is meg lesz a maguk varázslatos
jelene a jövőben
nagy valószínűséggel a ma költészete is kap valamiféle
bölcseleti jelzőt
valakitől aki átküzdve magát a jelen szósivatagán
úgy fogja érezni hogy volt valahol
de hogy pillanatnyilag hol van
azt csak akkor tudhatná meg ha visszakutyagolna a múltba
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
