NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2020-06-04 03:09 Összes olvasás: 18027| 292. | [tulajdonos]: demagóg | 2019-10-01 23:58 |
az előző bejegyzés átirata:
diagnosztika
„Mi dolgunk?”
Mi?
Elveszett remény nyomába menni,
és csupán felvetni,
legyen szabadság?
Legyen zúgó,
lelkesítő álom,
ahogy kamaszfővel hitted:
tenni csak úgy tudsz, ha gondolataid nem függenek mástól.
A sok ócska hazugság, miket rád aggattak,
miknek takarásában elveszett az érték,
és csak mások érdekén keresztül láthattál magadra.
Ettől rabszolga lettél?
Együttműködésed szükséges esély?
Mire?
Felcsipegetni az eszmehulladékot,
és cipelni, mint nyűgös tennivágyást?
Rácsod lett,
és hogy melyik oldalán tengeted magad,
majdnem mindegy.
Idő kérdése csak, és
idegen leszel a magad számára is.
A részletek,
mik a lényeget jelentik,
lekopnak rólad egyenletesen,
és körbevesz olykor saját szabályod érve;
a kívüliség, a homogén magány.
Késő már nagyon újrajátszani
a kamaszkor ósdi lázadásait.
Magad ellen is.
Mások
nem értik
– és lassan te sem –
honnan, és mi is ez az őrület benned,
hogy törötten is megtartasz minden
cserélhetetlen ócska lim-lomot.
„Az emberiségnek elhányt rongyain”
bárhogy próbálom
– mint embert –
olvasni magam,
alig látok mást, mint durva önzést
kisorjázni a szelíden megértő bölcsesség alól,
ahol lenne még megértő szándék,
hogy ez is, az is
talán a jövőben értelmet kap.
Ha kap
a sok „komor betű” a „rettentő tanulság” ellenére,
hogy a nyomor hatalmi eszközként veszélyes tévedés.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
