NAPLÓK: kéretlen intimitás Legutóbbi olvasó: 2025-11-20 19:19 Összes olvasás: 18589| 161. | [tulajdonos]: Dinnyék vagyunk | 2020-03-25 12:14 | Nincs erőm se kedvem.
Nagy dinnyékkel álmodtam a föld szélén felállított kaptársor előtt. Anyukám volt a csősz.
*
Most, hogy valami hasonlót élek át, rájöttem valamire.
Hogy nem az volt a baj, hogy meg akartam felelni anyukámnak, és nem tudtam, nem ettől szenvedtem, hogy nem tudok megfelelni, hanem attól, hogy félreismert, hogy félremagyarázott, hogy nem érdekelte milyen is vagyok valójában. Hogy betett egy skatulyába. Hogy „hibás” -nak tekintett. Mert nem ismert, és nem is akart megismerni. Ezzel a bánásmóddal tett engem tönkre. Hogy nem tudtam nála ebből a skatulyából kitörni.
S most ugyanezt érzem.
Ezt hozta ki belőlem a mostani helyzet. Ezeket a gondolatokat.
(Talált egy bizonyítottan jó okot, a manipulált pontozással, hogy negligáljon.
S hiába mondtam ellent, ezzel csak megerősíttetem az "igazában". )
Visszatérve Anyukámhoz. Azért tette magát, még az után is nélkülözhetetlenné a számomra, mikor már felnőttem, hogy ezt az attitűdjét fenntarthassa, s kiszolgáltatott helyzetben, gyermeksorban tartson. Eladósítson maga felé.
Ezért kellett mindig leértékelnie, hogy nehogy ki tudjak törni ebből a neki fontos alárendeltségemből.
S ne kelljen elismernie, hogy felnőttem.
S ne kelljen kivonulnia az életemben elfoglalt helyéről.
De amikor ezt mégis megtettem, súlyosan megbetegedett.
Olyan volt, mintha testileg is része lettem volna addig, s mintha egy életfontosságú szervet veszített volna el.
Majdnem belehalt.
S hogy honnan tudom, hogy jó nyomon járok?
Hogy most, hogy ezeket leírtam, már van erőm felülni az ágyon, s segíteni magamon.
Mert mindjárt szomjan halok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
