NAPLÓK: fű. egészen egyszerű Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 10:45 Összes olvasás: 7170| 2. | [tulajdonos]: még egy | 2012-08-27 22:39 | Bori néne és a világnak vége
Egyszer vót, hol es vót, ott ahol csak egy madár jár, vót egyszer egy falucska. Szorgos népek lakták eztet a vidéket. Állandóan csinosították, bővítették a háztájit. Minden családnak vót egy kutyája, s legalább két macskája. Aki jobban tudta pödörni a bajszát, az esszehordott magának egy disznyóravalót es. Osztán növelgette, növelgette az állatját, inkább nem evett ő, de a disznyónak kijárt a moslék. Úgy karácsony tájékán levágták az állatot. Akkorára annyira elhízott, elhájasodott, hogy még mocorogni se tudott az ólban. Az emberek ügyesen béosztották a húst; jutott a fasértba, a kolbászba, a töltelékes káposztába. A maradékbó böfföt csináltak, de csak vasárnapra. Húsvétig es eltartott a hús, akko ették meg a gömböcöt.
A falu igencsak kicsi vót, az atyafiak sógorságban álltak egymással. Szerették egymást s a gyomrukat, de szerettek viccelődni es, különösen hétvégin, amiko rendeltetésszerűen elvették a villanyt. Valamivel agyon kellett csapkodják az időt, meséltek erről es, arról es, de kiváltképpen a szomszédról. E má ilyen, a történet sodrását nem lehet megállítani, annak nincs határa, legfeljebb buktatója, de kockázat nélkü még unalmasabb lenne az élet.
Ilyen bőbeszédűre sikeredett Bori néne es. Tisztességes, becsületes fehérnép hírében állt. Fölnevelt vaj tíz gyermeket, vaj húsz unokát, s annyi disznyót, mint amennyi csillag van az égen. Azt mondta, hogy a dédunokák csöpörödését má nem karolja föl. No nem lustaságbó, de a kor eztet má kikövetelte. A szája viszont úgy járt, mint a szuperszonikus repülők. Ahogy meghót az ura, vett egy televíziót, hogy hadd legyen aki disputájon a házban. Vonalba vót a napi hírekkel; aztot es tudta, hogy állítólag Michael Jackson azé halhatott meg, me több pirulát vett vóna be lefekvés előtt. Ezé nem kell nekem semmi bogyó -mondta -, egy csipor hideg feles té, oszt úgy alszom tőle, mint a bunda.
Történt egyszer, hogy feletébb elunta magát, mert nem nyitotta rá az ajtót egy lélek se, a tévében es csak a világnak a végét sietették.
- Na álljatok meg -gondolá magában - fökötelek én tütököt, ha má így elfelejtettetek.
Kiment a főútra, s széltébe-hosszába el kezdett kiabálni, hogy asszongya:
- Jő a világnak vége, jő a világnak vége, egy óra múlva itt lesz! Húzódjatok bé a házatokba, a kutyákat, a macskákat, a disznyókat se hagyjátok künt! Ha má meg kell haljunk, annyi kijár nekünk, hogy egyszerre végezzük.
Be es hurcolkodtak az emberek a tisztaszobába, az állatokat engedték bé előre. Összehúzták a sötétítőket, lámpát nem gyújtottak, hogy ne zavarják meg a sorsot. Vót aki azé imádkozott, hogy jöjjön az aminek jönnie kell, vót aki még maradt vóna. Eltőt egy óra, eltőt két óra, ejsze még több es, és sehol semmi, csak az állatok nem tértek a bőrükbe -szűknek bizonyosodott a tisztaszoba.
Egyszer csak az egyik rátermettebb koma kikukucskált az ablakon. Nem jött, hogy higgyen a szeminek: Bori néne sétálgatott fel s alá a főutcán; meg-megállt, mintha várna valakit…
Megbátorodott az atyafi, kinyitotta az ablakot, de csak résnyire, s kiordított:
- Hé, Bori néne, maga mé nem bút bé a vackába? Nem fél attó, hogy a kaszás erre mászkál? Maga mondta, hogy húzzunk béfele, vagy mi a szösz?
- Mondtam, mondtam, de én csak a közvetítő vótam. A múlt nyáron hallottam a televízióban, oszt gondoltam megosztom véletek, mert nektek úgyes annyi dógotok akad, s nem hallgattok híreket. Aztán sarkon fordult, hazament, és bekapcsolta a televíziót. ( Kósa Emese ) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
