NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2026-10-21 23:18 Összes olvasás: 102483| 426. | [tulajdonos]: ízelítő | 2019-10-10 23:45 | Ez egy magyar költők életművén edzett machine learning algoritmus. Készítette: Atanaszov Olivér és Török Ádám. Ha érdekel hogyan működnek a neurális hálózatok:
http://karpathy.github.io/2015/05/21/rnn-effectiveness/ A projekt forráskódja elérhető githubon: https://github.com/ben0it8/poetry-language-model
Arany János
Megrezzent a leány eme hideg kéztől,
Féle leányod, mint előbb, mint gyermek.
A manó se tudja, mit nem! - nem hiába!
Vén létező helység körül értek, mivelszerü élet
A neve, ki a duna folya-t az adórul
A király, ki a nagy viadalt hallja,
A kocsi, ki tér a megyében,
Ig, az üszköt, szárnyát és bebúvatott
Socérő, - nem a soha megérd meg
A két hős, mielőtt a szoros útba?
Ady Endre:
Mért is tudom már: így éltünk?
S már a mi erőnket kivánják.
Éjszakáról, mely most ködös volt, hogy aki
Beléd oldni, és gondolatnak,
S ha ezerszer kell hitet vallnunk?
S ha árván, a mába nem vakul?
S ki rossz-e még nagy-holdok meg.
Fényön áldozától kied csukliken, ... és e furcsa hajóm.
József Attila
Űr, a világ alázatosan ül a
A férfi, a világ.
Orvosunk, hogy ti vagytok a gazdám, mert egyetlenegy vagytok ti
Hosszú künn az uccán, kikél s hamis!
Csak egy nagy, sajgó gerinc vagyok,
Föl kell a szép, mert megtévest,
Csak egy, nagy reggel az ember,
A kék, a lágy, lágy habok s az erős vidéki
A gyermek, a meg, sir- volt,
S csak száz ezer éve.
Kassák Lajos
Prédikálom együtt az új világ kezdetének
Rőt pillantásod varázsolt körém.
És nagyon egyszerűen szomorú volt mindez
A rendből amit betakart
A taposatlan nap s az én nem értesz vele.
A fölsrófolt reflektorok alatt éltek.
A döglődés rovátkáit, itt-ott nevekkel s
Az új társadalomoliken összekeresztezett s a farkas
A megvokített mezőkön.
Az ő vörösségével most kinyitották a szájukat:
A megkőnök és azt mondta:
A rőttdelgőre kent címtáblákból kiesnek a!
Pilinszky János
M. csíkos rabruhát visel, haja,
Pedig, hogy végül elég egy óriási télben föllépkedett
A jeges lépcsőkön a betemetett tabernákulumig, s fölmutatta
Aki nem volt, mint a gyurma,
A mozdulatlan, balra az öregasszony. a zenekar elcsendes
Amiben iván szükségszerűen az ártatlan szenvedések övezetét látja -
És művészet a század, az élet betűi. örök
Képzeletünk: jó, hogy képzeletünk szerepe messze túlnő a
A legtöbb, mint az első gyerekkori bűnbeesés.
Végül minden az emberi képzelet érintkezésbe léphet azzal a század?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
