NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 22:52 Összes olvasás: 64705426. | [tulajdonos]: ízelítő | 2019-10-10 23:45 | Ez egy magyar költők életművén edzett machine learning algoritmus. Készítette: Atanaszov Olivér és Török Ádám. Ha érdekel hogyan működnek a neurális hálózatok: http://karpathy.github.io/2015/05/21/rnn-effectiveness/ A projekt forráskódja elérhető githubon: https://github.com/ben0it8/poetry-language-model
Arany János
Megrezzent a leány eme hideg kéztől, Féle leányod, mint előbb, mint gyermek. A manó se tudja, mit nem! - nem hiába! Vén létező helység körül értek, mivelszerü élet A neve, ki a duna folya-t az adórul A király, ki a nagy viadalt hallja, A kocsi, ki tér a megyében, Ig, az üszköt, szárnyát és bebúvatott Socérő, - nem a soha megérd meg A két hős, mielőtt a szoros útba?
Ady Endre:
Mért is tudom már: így éltünk? S már a mi erőnket kivánják. Éjszakáról, mely most ködös volt, hogy aki Beléd oldni, és gondolatnak, S ha ezerszer kell hitet vallnunk? S ha árván, a mába nem vakul? S ki rossz-e még nagy-holdok meg. Fényön áldozától kied csukliken, ... és e furcsa hajóm.
József Attila
Űr, a világ alázatosan ül a A férfi, a világ. Orvosunk, hogy ti vagytok a gazdám, mert egyetlenegy vagytok ti Hosszú künn az uccán, kikél s hamis! Csak egy nagy, sajgó gerinc vagyok, Föl kell a szép, mert megtévest, Csak egy, nagy reggel az ember, A kék, a lágy, lágy habok s az erős vidéki A gyermek, a meg, sir- volt, S csak száz ezer éve.
Kassák Lajos
Prédikálom együtt az új világ kezdetének Rőt pillantásod varázsolt körém. És nagyon egyszerűen szomorú volt mindez A rendből amit betakart A taposatlan nap s az én nem értesz vele. A fölsrófolt reflektorok alatt éltek. A döglődés rovátkáit, itt-ott nevekkel s Az új társadalomoliken összekeresztezett s a farkas A megvokített mezőkön. Az ő vörösségével most kinyitották a szájukat: A megkőnök és azt mondta: A rőttdelgőre kent címtáblákból kiesnek a!
Pilinszky János
M. csíkos rabruhát visel, haja, Pedig, hogy végül elég egy óriási télben föllépkedett A jeges lépcsőkön a betemetett tabernákulumig, s fölmutatta Aki nem volt, mint a gyurma, A mozdulatlan, balra az öregasszony. a zenekar elcsendes Amiben iván szükségszerűen az ártatlan szenvedések övezetét látja - És művészet a század, az élet betűi. örök Képzeletünk: jó, hogy képzeletünk szerepe messze túlnő a A legtöbb, mint az első gyerekkori bűnbeesés. Végül minden az emberi képzelet érintkezésbe léphet azzal a század?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|