NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2026-01-17 03:55 Összes olvasás: 86652| 29. | [tulajdonos]: error vacui | 2018-02-01 14:48 | Madame Bovary tragédiáját alapvetően az okozta, olvastam régen valahol, hogy azt hitte, a boldogság a Földnek csak bizonyos helyein terem, és ő, szerencsétlenségére, nem ilyen helyen él. „Mért, hogy nem lehet kikönyökölnie egy svájczi házikó erkélyére, vagy mért nem zárkózhatott el szomorúságával egy skót cottage-be, oldalán egy fekete bársonyruhás férjjel, aki átalvetőt, vadászcsizmát, hegyes kalapot és lovagló kesztyűt hord?!”
Hányszor esünk hasonló hibába! Azt hisszük, vannak olyan korrekt helyek a Földön, ahová nem szüremlenek be a világ „borzadványai” (ezt egy hozzászólásban olvastam ma), az emberi gyarlóságok. Biztos, hogy a DOKK-nak ilyen helynek kell lennie?
Szabad akarattal léptem be ide; senki nem kényszerít arra sem, hogy itt maradjak. Mégis börtön ez is, ha éppen erről az oldaláról akarom látni: a magány cellájából egy társas közeg kötelékeibe léptem át, mert szeretem az együttes élményeket” (lásd Mérei). Nem mintha az egyedüllétet nem értékelném.
A világ beszüremlő „borzadványai”, gyarlóságai miért lepnének meg? Emberek találkozó helye ez, nem isteneké. Miért keresnénk itt tökéletes, angyali tisztasággal működő mechanizmusokat? Törekedni, persze, kell, és biztosan lehet is. A művészi érzékenység ugyanis önmagában nem garancia semmire. (A „Mechanikus narancs” fő”hőse” Beethoven zenéjétől megittasulva öli meg áldozatát, aztán saját magát, és a bűnhődése talán még nyugtalanítóbb, mint a bűne.)
Simone Weil írja a szépségről: „A szépség labirintus. Sokan elindulnak benne, de feleúton elfáradnak. Csak keveseknek van erejük bejutni a labirintus közepébe. Ott Isten várja, fölfalja és kiokádja őket. Akkor – e választott kevesek – kijönnek a labirintusból, megállnak a labirintus bejáratában, s az arra jövőket szelíden befelé tessékelik.”
Akarom-e, hogy a DOKK közepén az Isten várjon, hogy fölfaljon, kiokádjon, csak azért, hogy a választott kevesek/sokak közé tartozónak érezhessem magam? Nem tudom. Miért teszek mégis úgy, mintha már azt mondhatnám: csak tessék, csak tessék!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
