NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 02:04 Összes olvasás: 7823963. | [tulajdonos]: egy meg nem írt könyvhöz | 2018-03-08 12:55 | "Az irodalom a legkellemesebb módja annak, hogy ne vegyünk tudomást az életről."
"Mindannyian rövidlátók vagyunk, kivéve, ha befelé tekintünk. Csak az álom bír messzenéző szemmel."
"A mezők zöldebbek, ha kimondjuk, hogy zöldek, mint a valóságban."
"Abban, hogy álmodok, azonos vagyok a rakodómunkással vagy a varrónővel, csupán az különböztet meg tőlük, hogy le is tudom írni."
„Mindaz, amit az ember kimond vagy kifejt, egy elejétől a végéig kitörölt szöveg széljegyzete. A széljegyzet tartalmából többé-kevésbé kihámozhatjuk, hogy mi lehetett a szöveg jelentése, de valami kétely mindig marad, és számtalan valószínű jelentés lehetséges.”
(Fernando Pessoa: Kétségek könyve)
| |
62. | [tulajdonos]: add | 2018-03-06 14:25 | „Vasárnap Erlanddal üldögélek a színházi szobámban, és Sebastian Bachról beszélgetünk. A mester egyszer elutazott, és távolléte idején meghalt a felesége és két gyermeke. Visszatérte után ezt írta naplójába:
ISTENEM, ADD, HOGY NE VESSZEN KI BELŐLEM AZ ÖRÖM!
Egész tudatos életemben megvolt bennem az, amit Bach az örömének nevezett. Segítségemre jött bajban és nyomorúságban, és éppoly hűségesen szolgált, mint a szívem. Néha lehengerlő volt és fékezhetetlen, de sohasem ellenséges vagy destruktív. Bach ezt az állapotot örömnek nevezte, Istentől való örömnek. Istenem, add, hogy ne vesszen ki belőlem az öröm.”
(Ingmar Bergman: Laterna magica) | |
61. | [tulajdonos]: legszebb | 2018-03-02 10:12 | Kovács András Ferenc
Négy koan
1. Szép a tavasz és szép a nyár is, de szebb az ősz s legszebb a tél.
2. Tél a legszebb, s ősz, az szebb, de nyár is a szép, és tavasz a szép.
3. Szép tavasz, szép nyár is ősz, az szebb, de a tél a legszebb szebb: szép.
4. Tél legszebb, ősz szebb, nyár is szép tavasz – a szép szép, és nem szép, és...
| |
60. | [tulajdonos]: pro vagy kontra | 2018-03-01 15:19 | Tudom, hogy közhely, mégis szentül hiszem, hogy a túlcsorduló energiákat a valamiÉRT való küzdelembe érdemes fektetni, nem a valami ellenibe. Nem hiszek az Ördögben, de ha mégis létezik, száz százalék, hogy imádja, amikor valaki a kákán is csomót keres. A türelmes odaállástól menekül, mint a szenteltvíztől (vagy a fokhagyma szagától – hátha ez valakinek jobban tetszik). Na, persze, ha valakit az tesz boldoggá, hogy az ördög kedvenc védőügyvédje lehet, hát Isten neki, fakereszt…
| |
59. | [tulajdonos]: teremtő evolúció | 2018-02-27 10:58 | "Maga Jézus bőven merített példabeszédeiben e bölcsességi hagyományból. Könyveket lehetne írni arról, hogy miként egyeztette össze teremtésfogalmát a természetet szerető Isten gondolatával.
4. 3. „Teremtő evolúció” és fejlődő teremtés
Talán egyesek számára botrányszámba megy, ha leegyszerűsítve és kihívó módon mondom: a teremtés keresztény értelmezés szerint sem nem egyszerűen csoda, sem pedig értelmes tervteljesítés, hanem lényegesen történelem. E felismerés alapvető és központi jellege abban a modern filozófiában jut kifejezésre, amely a természetkutatás elmélyülésének köszönheti létét. Ismert dolog, hogy a régi görög bölcselet, kezdve a Szókratész előtti gondolkodóknál, mint például Démokritosznál és Anaxagorasznál – folytatva főleg Arisztotelésznél – nagymértékben természetfilozófia akart lenni. Az újkorban pedig maguk a nagy úttörő fizikusok kezdtek el ilyen értelemben filozofálni. Newtonra például jellemző, hogy főművének, a Philosophiae naturalis principia mathematica (Newton, 1704a), „A természetfilozófia matematikai alapelvei” címet adta, és Heisenberg, a kvantummechanika egyik kezdeményezője korszakalkotó felismeréseit Physik und Philosophie című könyvében foglalta össze (Heisenberg, 1981). De amíg Newtonnak nem volt érzéke a világegyetem történetéhez, és lényegében megmaradt az elvont törvényszerűségek szintjén, például azzal, hogy abszolút időről és térről értekezett, Heisenberg döntő jelentőséget tulajdonított a dolgok fejlődésének, módosulásának, kibontakozásának. Érthető, hogy egyik legnevesebb tanítványa, Carl Friedrich von Weizsäcker, a „természet történetéről” (Die Geschichte der Natur) írta talán legnépszerűbb munkáját (Weizsäcker, 1979). A biológusok között Darwin, bár elméleti síkon idegenkedik mindennemű filozófiai fejtegetéstől, gyakorlatilag közel jut a heisenbergi valóságértelmezéshez, úgy, hogy evolúció-tanára ráillik a kvantumfizikus jellemzése: „E szerint a teória szerint az egyetlen fogalom, amelyet a fizikához és a kémiához hozzá kell tenni, hogy megértsük az életet, a történelem fogalma” (Heisenberg, 1981, 81 k.). Értendő ezalatt egy olyan történés, amelyben „az alkalmilag fellépő véletlen változások a struktúrák nagyobb sokféleségét hozzák magukkal”, és amelyben az élők egymással való versengése is döntő szerepet játszik (vö. Heisenberg, 1981). Tehát közös történelemről van szó.
Mármost ajánlatos, hogy mint keresztény teológus kijelentsem, hogy a bibliai valóságértelmezés a maga sajátos módján szintén történeti és történelmi. Sőt, hogy a történő világ szellemtörténeti momentumát megtestesítve látja az anyagban. Hogy ebből az következhet, hogy az evolúció jelensége a teremtési folyamat gyakorlati megvalósulásaként értelmezhető, tehát hogy Darwin nem mond ellent a Bibliának, ezt a nézetet osztom Teilhard de Chardinnal. Valószínűleg azonban II. János Pál pápával is. De nézzünk kissé utána, melyek azok a természettudományos indítékok arra, hogy a teológiai teremtéstan ilyen fordulatnak adjon helyet."
A KREÁCIONIZMUS ÉS AZ „ÉRTELMES TERVEZETTSÉG” A TEOLÓGIAI KRITIKA MÉRLEGÉN. Gánóczy Sándor, a Würzburgi Egyetem Teológiai Fakultásának emeritus dogmatikai professzora
Bővebben: http://www.matud.iif.hu/08dec/06.htm
| |
58. | [tulajdonos]: ti akiknek a szája | 2018-02-27 10:44 | "És anélkül hogy feldúlna ma ez a közöttünk S értünk zajló harc barátaim Elítélem a hagyomány s a lelemény e hosszú vad vitáját A Kaland s a Rend pörpatvarát Ti akiknek a szája Isten szájához hasonló E száj maga a rend Legyetek elnézők ha minket összemértek Azokkal akik ápolják és folytatják e rendet Mi a kalandot kergetjük mindenfelé Nem ellenetek harcolunk mi Csak az óriási s furcsa birtokokra vágyunk Ahol a virágzó rejtelem hajlong felénk Új tüzek lobognak ott s eleddig nem látott színek Ezernyi súlytalan lebegő látomás S ezekből kell valóságot teremtenünk Fel akarjuk kutatni a Jóság tájait hatalmas ország s minden hallgat ott Imé az idő is amit kergetni s visszacsalni éppen úgy lehet Irgalmazzatok nekünk mi folyton a jövő s a végtelen határain Harcolunk az emberek helyett Irgalom tévedéseinkért a bűneinkért irgalom"
(Guillaume Apollinaire)
| |
57. | [tulajdonos]: szerényen, de felelősséggel | 2018-02-26 12:19 | ILLENDŐEN SZERÉNYEN FÉLELMETES FELELŐSSÉGGEL
„Semmi okunk nincs feltételezni, hogy tartósabb lakói leszünk a Földnek, mint a dinoszauruszok voltak. (...) sokkal valószínűbb, hogy ha az ember valaha bármiféle oknál fogva eltűnne a Föld színéről, akkor is élne valahol egy szerény, nem szembeötlő, másfajta élőlény, amely új formákat öltve a helyébe lépne. Ámha illendően szerények vagyunk is, és tagadjuk, hogy különleges helyzetet foglalnánk el a természet világában, ez ugyanakkor nem szolgálhat mentségül arra, hogy kitérjünk felelősségünk alól. Tény az, hogy soha nem élt még olyan faj a Földön, amelynek ilyen mértékű ellenőrzése lett volna élők és holtak felett, mint nekünk most. Akár tetszik, akár nem, ez félelemetes felelősséget ró ránk: nem csak a saját jövőnk van a kezünkben, hanem minden más élőlény jövője is, amellyel a Földön osztozunk." (Attenborough: Élet a Földön, 315-316. old.)
| |
56. | [tulajdonos]: a békesség váratlanul jön el | 2018-02-24 20:35 | Vasadi Péter
TARTOM A KULCSCSOMÓT
Ha én vagyok a tűzfelügyelő, végigjárom a kolostort, zárok, nyitok, benézek, lesem a szobák sarkait, lappang-e zsarátnok, hüvelyknyi láng, hogy titkon táncba kezdjen. Semmi. Az éj sötét és tűz- telen. A hold fehér négy- szögeiben a föld fenyegetően zöld. Kígyózik fölfelé a fű, lengve nől, hersegve, bokrosan s hirtelen ellepi a kolostort. Honnan e mohó kísértés? Látom indáit összecsavarodni a tetők fölött, foglyul ejti a harangot, többé egy kondulás sem, benyúl az ablakon tucatnyi zöld kar, a békésen alvó testvéreket fojtogatja, rossz hallgatás ül megzöldült ajkukon, zöld láp vastagít tornyot s falat. Égve állok a kövön. Magam lettem tűz az ál-növényi dühben. Takarodj, kimondom. S tartom a kulcscsomót, mint a csengőt, de meg nem mozdítom: a sistergő csönd megjuhászodik. A békesség váratlanul jön el, és mindent visszarajzol.
| |
55. | [tulajdonos]: miről | 2018-02-21 12:41 | Amikor valamit elmesélünk, egyúttal az is eldől, hogy miről hallgatunk. Ez visszafelé nem igaz. Amikor hallgatunk, nem dől el, hogy közben miről mesélünk. Vagy mégis? | |
54. | [tulajdonos]: alak és háttér | 2018-02-19 19:31 | (Beágyazás Elba szigetén ezúttal, ha minden igaz, már csak kisméretben)
Alak és háttér. Mi van elől, mi van hátul. Átbillenések.
A figura-háttér jelensége nemcsak a vizuális ingerek esetén figyelhető meg, hanem a hangok világában, pl. a zenében (kánon), az ízlelés és más érzékletek során is, valamint a fogalomalkotásban. A beszédhang kiválhat a zajos háttérből, amikor például a házastársunk kér valamit, miközben szól a TV. Vagy ahogyan az érkező busz hangja felerősödik a közlekedés lármájában, hogy visszaolvadjon a háttérbe, és átvegye helyét mondjuk a rádióból szóló zene. Vagy amikor az álomba beleszűrődik a valóság zaja, és vagy beépül álomképek közé, vagy átveszi az uralmat, és felébreszti az álmodót.
Fogalmi átbillenés. A figurát észleljük először, az kap nevet, míg a háttér verbálisan artikulálatlan marad. A „lábas” például onnan kapta a nevét, hogy az általa jelölt edény lábakon állt, azok alkották az edény figuráját az edényhez képest. Később, amikor a lábak eltűntek,az addigi háttér vitte tovább a figurát megillető nevet. Nyelvi átbillenés.
Elba szigetén jöttünk össze, hallom valakitől, aki arról mesél, hogy a házassága tönkrement, mert megcsalta a feleségét. Elbasz szigetére? – kérdezem, és mindketten elnevetjük magunkat.
 Készítette: Fibonacci - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, Hivatkozás
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|