(Beágyazás Elba szigetén ezúttal, ha minden igaz, már csak kisméretben)
Alak és háttér. Mi van elől, mi van hátul. Átbillenések.
A figura-háttér jelensége nemcsak a vizuális ingerek esetén figyelhető meg, hanem a hangok világában, pl. a zenében (kánon), az ízlelés és más érzékletek során is, valamint a fogalomalkotásban. A beszédhang kiválhat a zajos háttérből, amikor például a házastársunk kér valamit, miközben szól a TV. Vagy ahogyan az érkező busz hangja felerősödik a közlekedés lármájában, hogy visszaolvadjon a háttérbe, és átvegye helyét mondjuk a rádióból szóló zene. Vagy amikor az álomba beleszűrődik a valóság zaja, és vagy beépül álomképek közé, vagy átveszi az uralmat, és felébreszti az álmodót.
Fogalmi átbillenés. A figurát észleljük először, az kap nevet, míg a háttér verbálisan artikulálatlan marad. A „lábas” például onnan kapta a nevét, hogy az általa jelölt edény lábakon állt, azok alkották az edény figuráját az edényhez képest. Később, amikor a lábak eltűntek,az addigi háttér vitte tovább a figurát megillető nevet.
Nyelvi átbillenés.
Elba szigetén jöttünk össze, hallom valakitől, aki arról mesél, hogy a házassága tönkrement, mert megcsalta a feleségét. Elbasz szigetére? – kérdezem, és mindketten elnevetjük magunkat.
Készítette: Fibonacci - A feltöltő saját munkája, CC BY-SA 3.0, Hivatkozás
|
