NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 22:42 Összes olvasás: 6265356. | [tulajdonos]: a békesség váratlanul jön el | 2018-02-24 20:35 |
Vasadi Péter
TARTOM A KULCSCSOMÓT
Ha én vagyok a tűzfelügyelő, végigjárom a kolostort, zárok, nyitok, benézek, lesem a szobák sarkait, lappang-e zsarátnok, hüvelyknyi láng, hogy titkon táncba kezdjen. Semmi. Az éj sötét és tűz- telen. A hold fehér négy- szögeiben a föld fenyegetően zöld. Kígyózik fölfelé a fű, lengve nől, hersegve, bokrosan s hirtelen ellepi a kolostort. Honnan e mohó kísértés? Látom indáit összecsavarodni a tetők fölött, foglyul ejti a harangot, többé egy kondulás sem, benyúl az ablakon tucatnyi zöld kar, a békésen alvó testvéreket fojtogatja, rossz hallgatás ül megzöldült ajkukon, zöld láp vastagít tornyot s falat. Égve állok a kövön. Magam lettem tűz az ál-növényi dühben. Takarodj, kimondom. S tartom a kulcscsomót, mint a csengőt, de meg nem mozdítom: a sistergő csönd megjuhászodik. A békesség váratlanul jön el, és mindent visszarajzol.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!