NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2025-06-14 20:21 Összes olvasás: 68008| 932. | [tulajdonos]: | 2025-06-13 10:22 | Néhány hete Gergő megkérdezte, hogy mikor költőzünk és mondtam neki, hogy valamikor nyár végén. Egy pillanatra a szemembe nézett, aztán elmosolyodott és azt mondta, ugyan, itt leszel te 10 év múlva is. Ha tippelnem kell, azt mondom, Gergő már nem lesz sehol 10 év múlva, napi 1 liter rövidnél tart és egyértelműen látszik, hogy tönkrement a szervezete.
Reggel Zuglóban sétáltam, miután nem jött a megrendelő, az egyik villanyoszlopról Imre köszönt vissza, habár uvhalványan és fél arccal, a másik felét letépték. A csendes elnyomásban fejlődő depresszió egyre többször szeretne kitörni, találtam egy padot, ami megfelelőnek tűnt arra, hogy leüljek és leírjam mindezt, de ahogy leültem és elindítottam a zenét a fejhallgatóban, az az ötlet ugrott be, hogy miért is ne jöhetne most egy csöves, aki hátulról leütne, esetleg olyan erővel, hogy abba bele is haljak? "Ez a nap már el van baszva", a kocsmát választottam és most megint az öngyilkos Kabai helyén ülök.
Két hete tudom, hogy szeptember 1-én átadjuk a lakást a tulajnak és viszlát Magyarország. Úgy érzem magam, mint akit besoroztak, depressziós vagyok és magányos. Egyre elképzelhetetlennek tartom, hogy én, el. Szar dolog az identitás és a különböző kötődések, amik egyetlen megnevezhető földrajzi egységre mutatnak. Ki kell tépnem két szivet a helyéről, univerzumot kell robbantani, megint, ráadásul úgy, hogy senki ne dögöljön bele. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
