NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2025-06-14 20:16 Összes olvasás: 68004| 923. | [tulajdonos]: | 2025-05-27 10:44 | | "Kardos mindig úgy gondolta, ha lesz fia, az majd valami rendes, de különc szakmát fog választani, pl. újságíró lesz, így eléggé pofánverve érezte magát a sorstól, mikor a gyerekről 4 éves korában kiderült, hogy a leírt jeleket nem képes összefüggő adatként értelmezni és analfabétaként kényszerül majd leélni az életét, valószínűleg egy génhibából fakadóan - erre egy orvos ismerősével megtartott konzultáció és lerészegedés másnapos megvilágosodásában ébredt rá Kardos és ezzel be is fejezte a miértek utáni kapkodását. Praktikus gondolkodású ember lévén később úgy gondolta, "Nem baj, hogy hülye, ha van valami haszna is", ezért a gyereket fémipari szakmunkásképzőbe íratta, ahol a pénz kölcsönös egyetértésre hozta a feleket és Zétát minden évben átnyomták 2-essel azok a tanárok, akik nem a szakmai anyagot oktatták. A szaktanároknak ellenben semmilyen panaszuk nem lehetett Zétára, mindig pontosan vágta el a munkadarabot, ahol bejelölték neki, kitartóan fúrt, reszelt, és izzadt a hegesztőpisztoly lángja mögött. Az iskola befejezése után lakatosként dolgozott, először alkalmazásban, később csak úgy "magának", feketén. Megbízhatóan keresett, a csepeli dunapart közelében bérelt házrészt, ahol, amíg alultápláltságban meg nem döglöttek, két királypitont is tartott; idegeit megnyugtatta a kígyók néma létezésének tanulmányozása, ezért ragadt rá a "Kígyós" gúnynév, amiről Árpi természetesen semmit nem tudhatott." | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
