NAPLÓK: az univerzum szélén
Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 23:43 Összes olvasás: 46412| 119. | [tulajdonos]: | 2020-12-20 09:39 |
f. szerintem néha baromságokat mond. persze azért vagyok vele most ellenséges, mert nagyon nem akarom elfogadni azt, hogy el kéne fogadnom a megváltoztathatatlant. de mégis: mi van, ha valaki képtelen a gyászra? vagy akkor mi van, ha bizonyos dolgok meggyászolásáról azért fontos lemondani, hogy még véletlenül se felejtsem el, hogy mit szabad és mit nem? vagy akkor mi van, ha számomra vonzóbb a szenvedés valósága bármilyen más valóságnál? mert végül is arról van szó, hogy már egy éve elengedtem annak a valóságnak a kezét, ami, mindegy, hogy nagyon nehéz és bonyodalmas volt, de először és utoljára értelemmel bírt. korábban mindig, vagyis most is, a kérdés az, hogy van-e bárminek is értelme? na mindegy, a tegnap átszivárog a mába, csak olyan elcseszett módon, hogy a ma mondjuk folyamatos fuldoklás az óceánban, a tegnap meg a pillanat, amikor felszínre bukok éppen annyi levegőért, hogy utána ne fulladjak meg, de kérlelhetetlenül jön a merülés, stb, stb, stb, végelgyengülésig.
miles davis: yesternow |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
