NAPLÓK: czékmány sándor DOKK-lét
Legutóbbi olvasó: 2026-02-08 04:39 Összes olvasás: 11450| 7. | [tulajdonos]: reggel.hu | 2017-12-05 10:11 |
reggel.hu
vetített zászlók a templom falán
a tornyokon még száradó harangszó
lemeszelt árnyékával az éjszakából
kikeveredő napot épp kivégzik
a vár fokára ábrákat rajzolok
egy-két eltévedt golyó
és kalapács
ami éppen ütne de nincs
hogyan
és mit
és miért sem
kételyeim lapos pályáján
kitört térkővek közt sistergő város
**
kinyitott szemben
reggelenként
fel-felvillanó
történéstörmelék amit
magára hagy az ébredés
hogy filmként
pergesse magát
egyre nehezülő
lélegzetekkel tűri ahogy az agy
sejtek összerakják
a szakadozó eseményeket
mielőtt elkenődnek végleg
részleteiken
**
járok a dolgaim után
nézem a lábam előtti fények változásait
elképzelem hogy valaki figyel
mozgásomtól rekeszizma összerándul
kitágítja mögöttem a látóteret
búcsúzóul hozzámcsippent egy szemrésnyi égboltot
és visszaballag
hátha történik vele valami otthon is
**
ahol felnőtt megöregedett folyamatosan
meghalt
volt amikor az íróasztal fiókjában
néha a klaviatúra betűhalmazán
de többnyire erdőt járt
barlangot
néha képeken történt vele a történelem
például géppuskák
torkolattüzében szétfröccsenő árnyékok közt
a nyers téglafalon
kikapcsol
elmegy
színlátásra vakokat oktat
nagy meggyőződéssel hirdeti az ember-
istenek elmúlását
bár tudja hogy a háborúk elkerülhetetlenek
mégis hiszi hogy minden esetben elkerülhető
ezért soha nem tépi fel mellén az inget
a tisztánlátás együgyű áldozataként
odüsszeusz lett
aki rég hazatért és moslékot önt a disznói elé
béke van
árnyalatnyi habbal a felszínen
ami pont arra elég
hogy ne látszódjanak a mélység zavaros áramlatai
amikben alig mozdul a sötét vagy ha mozdul is
úgy kapaszkodik magába mint a barlangok
üregeit felhasogató szikla
szavai
kertjében a bokrok
mindent lefednek
rend van köztük
vadul burjánzó bokrok rendje
ha kipusztítaná őket maradna
a szikes homokon tengődő gaz vagy még az sem
**
keres valamit ami több mint egy porszem
egy porszem igazságával
plakátórák
és felgyújtott város
értékei nélkül elfutni nem tud
szavak szerepek tűnnek el
legyint
kacat volt mind
**
még mindig azt hiszi
hogy most hagyják el maradék reményei
ki tudja honnan származó mondatok
trükköznek vele
mintha belebetonoznák egy robbanásba
**
pillanatnyilag sűrűn esik a hó
a résnyire nyitott ajtón asztalomig
fújja a szél hűvös pazarlása
az életnek
elképzelek egy kerti padot
a belőle kiszakadó sötétség most éppen
nem tart sehova szemek fénylenek
körülötte de nem tudja mit látnak
látnak-e
egyáltalán bármit is
olyan érzése van most mint gyerekkorában
amikor szeretett volna benézni a tükör mögé
hideg sejtéstől borzongva
hogy talán ott
a végtelenhez tapadva láthatná meg igazi magát
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
