NAPLÓK: csorvasz Legutóbbi olvasó: 2024-04-23 16:30 Összes olvasás: 5881| 15. | [tulajdonos]: Vándor éji dala | 2016-11-13 22:42 | Irodalmi körünk, felbátorodva a DOKK- on megjelent " Wandrers Nachtlied" fordításon, maga is ügyetlenkedett néhányat.
Az általam két legjobbnak ítélt munkát közlöm a szerzők engedélyével.
Wandrers Nachtlied
Über allen Gipfeln
Ist Ruh,
In allen Wipfeln
Spürest du
Kaum einen Hauch;
Die Vögelein schweigen im Walde.
Warte nur, balde
Ruhest du auch!
Vándor éji dala I.
Most már mindent elönt a csend,
érzed, lombokon még dereng
egy fuvallat.
Alszik az erdei madár,
te is várod a halált,
benned szunnyad!
Vándor éji dala II.
Most mindenen csend üt át,
nem hallod a szavát
a szélnek,
lombos madárnak.
Hamar te is az árnyak
közé térsz meg!
| |
| 14. | [tulajdonos]: Morzsák | 2016-10-22 14:39 | Mosolyogj és megmondom, ki vagy!
***
Táncolunk, töprenkedünk, vitatkozunk, szorongunk, ölelünk, nehezen állunk föl az asztalunktól, rövidke életünk harmadát végigalusszuk, végül sokáig leszünk halottak.
***
Ha költőt dicsérsz, mindent elhisz neked. Többet is elhitethetsz, ha dilettáns költőt ajnározól.
***
Szeretem az ostobák társaságát. Izgalmas (és irgalmas) köztük unatkozni.
***
Napok hagymahéjként rakódnak egymásra. Időnk zömét teremtett időben éljük, mikor emlékezünk; ha római történelmet olvasok, ha két héttel korábban velem megesett helyzetekre gondolok, ha valaki 20 évvel korábbi történeteit meséli, a képzelet föltámasztotta időben járok, így igazodom el.
Hasonlóképp teremtett időben élek, ha elgondolom; kimegyek a konyhába, lemegyek a Duna partra, megtervezem, karácsony előtt...... egy héttel........mit vásárolok,..... hol .......kinek.
Virtuális időben élek, mikor várakozom, reménykedem. Mi marad a jelenből? (Csenevész fatörzs, szétfutó gyökérzettel - múlt, terebélyes lombozattal - jövő.)
***
Napjaim zömét helyzetek, s abban való szerepek töltik ki. Helyzetekhez történő alkalmazkodások. Horizontok állandósága (poézise, filozófikuma) el - eltűnik. Akár a folyton mozgó, billegő hajón lévő matróz elöl a part víziója.
***
Isten a fő unatkozó. Lehet ez a fogalom nem illeti meg. Miképp a szeretet, igazságosság, békesség, harciasság sem. Fogalmakon túli Egy. Titoksokaság. | |
| 13. | [tulajdonos]: Labancok, kurucok | 2016-10-19 23:21 | Hétvégén újraolvastam Bajza József Gr. Kohári Istvánról szóló tanulmányát. A könyvhöz talán egy antikváriumban jutottam. Bajza József munkái címmel 1908 -ban adta ki a LAMPEL R. Kk. (Wodianer F. és Fiai) R.T. Könyvkiadóvállalata.
Bevallom, Kohári Istvánról ekkkor hallottam először. A később olvasottak sem cáfoltak rá; a magyar történelem olyan alakja volt, aki életvezetésében közel jutott az emberi természettől még elvárható tökéletességhez. Lelki ereje -, szépsége Mikes Kelemenéhez hasonlítható.
A császárhű főúr 21 évesen Fülek kapitánya. Török csapatok Tököliéivel (B.J. így írja nevét) elfoglalják Füleket. "Három év felett két hónapig" Tököli foglya Regéczen (innen megszökik), majd Munkácson, Tokajban, Sárospatakon, Ungváron. A kivégzéstől Zrínyi Ilona jóindulata, kérlelése, Sobienski János lengyel király közbenjárása menti meg.
Eleinte meg akarta nyerni magának a "kuruc király", de Koháry a legsanyarúbb körülmények közt sem törik meg (sikertelen szökése után eledelül víz mellé csak kenyeret kap, őrzői nem szólnak hozzá, fény nélküli üregben tartják). Hogy meg ne őrüljön, verseket ír fejben, azokat memorizálja. A "Hét évszázad magyar versei"- ben is találhatók részletek a "Vadkert"- ből.
Íme: "Mert a fene vadak együvé férkeznek,/ az ő nemök felével nem is ellenkeznek,/ Megalkusznak szépen, egyezségben élnek,/ Tört pediglen soha egymásnak nem vetnek.// De ember emberrel tartja bajvívását,/ Sokszor is öldökli barátját és társát,/ S ha végbe viheti földre lecsapását,/ Nem sokszor követi oroszlán szokását."
1682- ben kiszabadul. Eger vár ostrománál jobb keze roncsolófik, "Ez okból a király egy hold alakú ezüst lapra metszetvén a Kohári nevet, megengedé, hogy aláírásokban ezt használhassa törvényes érvényességgel. Ezen lapról az 1715 -diki országgyűlésnek 29. törvényczikkében is van emlékezet."
Röviden még: Ott van Buda visszafoglalásánál, 1704 -ben a selmeczi béketárgyalásokon ő alkudozik Bercsényi Miklóssal - eredménytelenül.
1714 - től országbíró (az ország 3. embere). Ispotályokat, iskolákat támogat, szegény gyerekek taníttatását segíti. A kecskecsméti piarista gimnázium megalapítója.
1731 - ben hal meg.
| |
| 12. | [tulajdonos]: Sötétben, verőfényben | 2016-10-09 13:15 | Az általam csak "Tükrös"-nek nevezett Práter u-i késdobálóban, verőfényes vasárnap délután ülök egy korsó sör mellett a kocsma utcára nélző, nyitott terében. Tőlem harmadik asztalnál, szintén egyedül ülő, mukinak a járdáról magyaráz nagy hevülettel egy másik. Panaszáradatának akaratlanul is tanúja vagyok.
Rétori fordulattal szól hozzám:
-Az úr is megmondhatja: igazam van.
- Csak felét hallotttam mondandójának, így azok csak féligazságokat hallottam.
- Mi az, hogy féligazságok - robban föl az ismeretlen.
Újból elmondom.
- Ja, elnézést, nem hallottam, hogy csak felét hallotta.
megegyezünk, 100 százalékig igaza volt, folytatja nagy taglejtésekkel mondandóját.
-----------------------
Öt perc elteltével egy megviselt arcú alak tűnik fel, két aprócska gyereket húz maga után. Strázsaként ott hagyja őket a bejáratnál. A kisfiú lehet 4-5-éves, nővére 1-2-évvel idősebb.
- Megmondom anyának, megmondom anyának - kezdi el a kissrác.
Nővére gesztenyéket pattogtat egykedvűen a járdához.
A fiú az asztalokat az utcától elválasztó szines kötélen átmászik:
- Így csinálják e betörők is, a betörök is így csinálják.
A felhajtott feles után az apa megkönnyebbülten jön ki a helyiségből.
Kisfia ránevet, megfogja ő is, a lányka is apja kezét, sietve mennek tovább.
+++
Ismerősöm autista gyerekekkel dolgozik, egyik, 10 éves, növendéke nem beszél. Néha a csendes derű, a megelégedettség, a tartós öröm minimuma látszik arckifejezésén, tétova tekintetében. Vajon kiérlelődik -e valaha ez az érzés elragadtatássá?
Ha elégedetlen; dacos, panaszosan sír, csak egy szót képes kimondani: jaj!
Már majdnem mindent tud a világról.
A költők alapszavai is az "ó" és a "jaj". E két pont köré rajzolják univerzumuk ellipszisét.
+++
(még egyszer: görög csoda, görögség rejtélye)
Alkibiadész szicíliai hadjárata a peloponnészoszi háborúk során nagyban hozzájárult Athén végső gyengüléséhez, vereségéhez.
Az istenekkel ujjat húzó, tehetséges hadvezér, Szókratész tanítvány bíborszínű hadizászlójára az epszilon betűt, Erósz kezdőbetűjét varratta.
A vesztes csaták után a hadifoglyok kőbányákba kerültek, ami a hadi-, rabszolgasors legsanyarúbb változata volt.
Plutarkhosz írja Nikiaszról szóló életrajzában, néhány hadifoglyot szabadon engedtek, mivel Euripidész strófákat tudtak fejből, s azt fogvatartóiknak megtanították. Az oikumenében olyan respektje volt a tragédiaköltőnek - no meg Szicília messze volt Athéntól. "Hazájába visszatérve, mint mondják, sok fogoly
boldogan és hálásan mesélte el Euripidésznek, hogy azért engedték szabadon, mert elmondott néhány Euripidész verssort, amire visszaemlékezett, sőt olyanok is akadtak, akik a csata után menekülve ételt, italt kaptak, amikor Euripidész egy-egy kardalát elénekelték." (Máté Elek ford.)
(Képzeljük el: Recsken pár József Attila vers megtanításáért végleges eltáv. járt volna.).
-----------------------
A pelopnnészoszi testvérháború végén - ugyancsak Plutarkhosz ír erről Lüszandrosz életútját ismertetve: le akarták rombolni Athént, lakóit el akarták adni rabszolgának, földjét birkalegelőnek meghagyni. "Amikor a vezéri lakomát tartottak, italozás közben egy phokiszi azt a kórusrészletet énekelte Euripidész Elektrájából, amely így kezdődik. ....'Agamennón magzata,/ íme ma, Elektra, mezei lakodba jöttem.' Erre mindnyájukon erőt vett a könyörület, hogy milyen borzalmas cselekedet volna lerombolni és elpusztítani azt a várost, amely ilyen embereket adott a világnak". (Máté Elek ford.)
-----------------------------
A peloponnészoszi hábrúk alatt az athéni haditanács döntést hozott, az elfogott spártaiaknak le kell vágni a hüvelykujját, mivel így nem tudnak dárdát hajítani, de rabszolgaként még tudnak evezni.
A sztratégoszok között ott volt Szophoklész is, feltehetően ő is megszavazta a törvényt. ("Sok van, mi szörnyűséges, de az embernél nincs semmi szürnyűségesebben otthontalan." -írja ugyanő.
-------------------------------------------------------
A spártaiak háborúikba helótáik is harccoltak (akikre nem rabszolgaként, talán röghöz kötött jobbágyként helyesebb gondolni. Többnyire messzéneiek voltak). Az athéniakkal a metoikoszok (letelepedett, de szavazati jogot nem kapott idegenek) nem harcolhattak. | |
| 11. | [tulajdonos]: Satöbbi, satöbbi | 2016-09-26 20:12 | Gorkij írja egyik novellahőséről; eszmék sokasága zsongott fejében, de egy sem eresztett gyökeret a szívében. Bavallom - antik görög, keresztény -, és természetesen a magyar kultúra iránti változó súlypontú elkötelezettségem ellenére - találva éreztem megam. Kitágítva: egy mai európai átlagértelmiségi eszmék léggyökereivel kapaszkodik. De mibe is? Otthon nélküli otthonába, ahol lasssan mindent elveszít maga körül. Önmaga árverezi ár alatt értékeit. Homályosan emlékszem egy svéd gyerekverse. " Bélyeget gyűjtöttem. Apa vett 5 kg-ot. Azóta nem gyűjtöm". Az én felnőtt "élmény- és értékgyűjtő" jedermannom "fészbukolja", "lájkoltatja" gyűjteményeit, száz és ezerszámra, miközben azok elvesztik egyediségüket, kimondhatatlanságuk oda lesz.
+++
Az általános műveltségre törekvést, annak mélyítését, e kör növelését a görögök az "enkükliosz paideia" kifejezéssel fejezték ki.
A rómaiak így fordították le: humanitas.
(Az előzőből származik az enciklopédia kifejezés is.)
+++
Aki fél önmagától, önmagával-, kevesekkel megosztott titkaitól, folyton kitárulkozik, ajtót, ablakot nyit, majd háza falait lebontva, üvegfalon át nézeti magát.
Miként lesz megcsalatott, meglopott, magára hagyott.
+++
Nyíri Tamás - katolikus filozófus- idézi filozófiatörténetében N. Kazantzakist : " Az emberi félelem - minden kultúra végén - kiváló szemfényvesztőknél köt ki, a tiszta költészetnél, a tiszta muzsikánál, a tiszta gondolkodásnál. A kultúra végén élő emberekben, akik már minden hit és illúzió alól felszabadultak, akik már nem várnak és nem félnek semmit, az anyag - amiből vétettek - lett a szellem, a szellemnek azonban nincs hová gyökeret eresztenie, hogy táplálkozhassék. Az utolsó ember lelepleződött: a dolgokból szavak, a szavakból zenei szemfényvesztés lett, most magányának legvégső sarkában ülve a zenét is felbontja matematikai egyenletekre, amelyek azonban némák maradnak."
+++
Egyszerű matematikai képletben akarta az erkölcsi jóságot megfogalmazni a XVIII. sz . elején a skót moralista, Francis Hutcheson.
Eszerint: ERKÖLCSI JÓTETT= KÖZJÓ +, - EGYÉNI ÉRDEK/ JÓRA VALÓ HAJLANDÓSÁG.
Tehát több pontot kap, aki egyéni érdekeivel ellentétben tesz a közjóért, sőt jóra való hajlandósága is gyengébb, avval szemben, akinek a közjóért végzett cselekedetével egybeesik egyéni érdeke, mindemellett nagyobb a jóra való hajlama is.
+++
Gyerek ima:
Kedves Platón! Járj közben értem Jehovánál, hisz te olyan nagy dumás vagy.
Jó Jézus, fékezd meg a mennydörgő Zeuszt, hisz te vagy a legszelídebb lény, aki a Földön járt.
+++
Megszületünk és zuhanunk egyvégtében. Egy jó gondolat, egy kézfogás, pillanatnyi siker, csak a lebegés illúziója.
Marad a nehézkedés nélküli zuhanás, satöbbi, satöbbi. | |
| 10. | [tulajdonos]: Stanescu pontosan | 2016-09-19 20:27 | A N. Stanescu vers első sora helyesen: "Olykor nem bánnám részem ha nemlét"
+++
Nichita Stanescu: Önarckép
Én nem vagyok más,
csupán egy beszélő
vércsepp.
(Csata Ernő ford.)
| |
| 9. | [tulajdonos]: Szolóntól Stanescuig | 2016-09-18 14:31 | Messze mutató iránya van T. S. Eliot "Shakespeare és a senecai sztoicizmus" c. esszéje egy részének. " Az ember nem válik eggyé a világegyetemmel, amíg van valamije, amivel eggyé válhat." - írja. A görög polisz embereinek, a keresztényeknek, a sztoikus, autonóm személyeknek "volt valamijük, amivel a világegyetemnél érdemesebb volt eggyé válniuk."
A mai ember sikere, kisértése, kockázata, hogy eggyé tud, s akar válni a világegyetemmel. Lehetősége van erre és már nincs meg "az a valamije, amivel érdemesebb lenne eggyé válni."
Szaktudósok szerint a Marson már most kolóniát tudnánk kialakítani, ehhez szükséges technikai apparátus készen áll. Vezető fizikusok, csillagászok, olyan jövőt vizionálnak, ahol földi légkört lehet teremteni meddő bolygók köré, v. úgy lehet évszázadok során belakni csillagszomszédainkat, ahogy elfoglalták, élhetővé tették Óceámia törzsei (genarációk genarációkat váltva) a Csendes - óceán szigeteit.
+++
Ha a az ember helyét a világban modelláljuk, nem értjük, miért maradtak több ezer éves vallások máig érvényesek. Igazságtartalmukat nem lehet összevetni a természettudományok igazságfogalmával, amelyek bizonyítottabbnak tűnnek, de kevésbé élőek.
+++
Egy idős, hívő ismerősöm agonizálása jut eszembe: "Nincs élet, halál, csak Krisztus élete, halála, feltámadása van." Ezek voltak jelenlétemben utiolsó szavai.
"Az élet számomra Krisztus, a halál nekem nyereség" - hallom tarszoszi Pál pályája végi mondatát.
+++
Arisztotelész írja az Eudémoszi etikában; egyszer megkérdezték Anaxagoraszt, miért választaná az ember a születést a nemszületéssel szemben? "Azért, hogy szemlélhesse az égboltot és az egész világmindenség rendjét." - felelte Periklész nevelője.
A könyv kezdősoraiban ír Arisztotelész (aki pedig Nagy Sándor nevelője volt) a Délosz szigetén látható Létó - szentély egy feliratáról: " 'A legszebb, ami a legigazságosabb; a legjobb az egészség; mindenek között a legkellemesebb pedig, ha az ember elérheti, amire vágyódik.'
Mi azonban ne értsünk vele egyet: hiszen a boldogság, amely a legszebb éa a legkiválóbb minden dolog közül, egyben a legkellemesebb is." - fejezi be.
+++
Emlékezetemben szemléztem, miképp vélekedtek a görögök a boldogságról.
(=eudaimonia, eudaimón = boldog, szerencsés ember). A mondabeli Midász király üldözte Dionüszosz nevelőjét, Szilénoszt, hogy megtudja: mi a legjobb, a legelőnyösebb az embernek? Szilénosz nevetve válaszolt : "Nyomorúságos egy napig élő...a legjobb neked meg se születni, nem lenni, semminek lenni. A másodsorban legjobb azonban neked - mielőbb meghalni". (Fr. Nietzsche: A tragédia születése, 37. 38. o.; Európa Könyvkiadó, Bp. 1986.)
Athéni Szolónt meghívta udvarába a gazdagságáról, pompakedveléséről híres lűd király, Kroiszosz (Krőzus). Megkérdezte tőle: ismerte - e nála boldogabb embert? Több ellenpélda után mondja Szolón : " A még élő és a sors változásainak kitett ember boldogsága éppolyan bizonytalan és múlékony, mint a versenyfutóé...." Nemsokára a perzsa Kürosz király elfoglalta Szardeiszt, Kroiszoszt máglyahalálra ítélte, aki akkor ott háromszor kiáltotta Szolón nevét. A kiváncsi Kürosz utánajárt a dolognak. Így megismerte Szolón igazát, a lüd királynak megkegyelmezett,az ő tanácsadója lett. (Plutarkhosz: Párhuzamos életrajzok I. Szolón, 201. o, Magyar Helikon Bp. 1978)
A tragukus sorsú Oidipusz király utolsó szavai Théba kapujában :
"Senki hát halandó embert , ki e földön várja még /
végső napját , ne nevezzen boldognak, míg élete/
kikötőjét el nem érte, bánat nélkül, biztosan.
(Babits M. ford)
Mindezek után a komédiaíró Menandrosz szavai szinte sanzonkönnyűnek tűnnek: "Embernek lenni, ez épp elég a boldogtalansághoz."
+++
Nichita Stanescu román költő (1933 - 1983) Csoóri Sándor kortársa volt. Filozófikus, groteszk versei neten is elérhetőek. Az alábbit Kányádi Sándor fordította.
"Olykor nem bánnám, részben a nemlét,
nem született ha lennék, volnék boldogabb,
senki se láthatná holtomat,
De a vágyak vágyát gyújtva föl,
csábított az anyaöl,
Azzal, hogy szül, meg is öl,
azzal, hogy szül, meg is öl."
| |
| 8. | [tulajdonos]: A költő és a bölcsek | 2016-09-11 20:28 | Élt egy okos ember, ki tudta, mikor mit kell mondania, leírnia. Mindig így tett.
Egy másik bölcs, füzetébe írta legrejtettebb gondolatait. Ezt naplónak hívta. "Itt jó helyen vagytok." - zárta le a napló fedelét.
Minek nevezzük a harmadikat, ki magának tartotta meg gondolatait. Egy idő után
jelentéktelenné vált benne mindaz, mit régebben fontosnak érzett. Majd annak se lett súlya, mit vél fontosnak, s mit nem.
+++
Élt egy költő Yknesföldjén, aki mindenáron el akarta tetetni magát láb alól. Először önmaga próbálkozott, rendre sikertelenül - ügyes szomszédok, mentősök megelőzték. Volt, hogy leimádkozták a 18 emeletes toronyház tetejéről, más alkalommal tűzoltők szabadították ki vasrácsos ajtaja mögül, kiemelve átdelejezett lényét a fürdőkádból, ahol a vízbe pottyant hajszárítóval együtt napok óta szendergett.
Egy kora őszi napon egy köztemető frissen ásott sírját választotta éjjeli nyughelyéül. Következő nap a rázuhanó koporsó, a jajgatására felfigyelő gyásznép mentette meg életét. Miközben halottat temettek, egy haldoklót az életbe hoztak a gyanútlan sírásók.
Lehet, a fátum jóakaratából, végül elütötte egy vonat. Tolókocsis lett, mára megvakult, nagyothalló. Etetik. Boldog, akár újszülött korában.
+++
Bármikor halunk meg, ha van isten, mindegy mikor, mert minden időpillanat végtelen közel van hozzá. Ha a semmié az utolsó szó, akkor is mindegy mikor, mert minden időpillanat végtelenül távol van a semmitől. | |
| 7. | [tulajdonos]: Epe és Balkán | 2016-09-05 20:50 | (Temperametumtípusokról) A négy temperamentumtípus Hippokratész (i.e. 460 -377) óta ismeretes. Úgy gondolta, az Empedoklész (i. e. 495 -435) által használt négy elemnek megfelelel egy - egy testnedv (ma: hormont mondanánk), amelyik túlsúlya idézi elő az adott temperamentumot. Egyszerűbben: a test kémiája felelős az emóciókért.
/
Galenus (i. sz. 129 -201, görög, római orvos) a betegségek okait a testnedvek szabálytalan működésében találta meg. Másfél ezer évig az ő orvoslásszemlélete volt irányadó Európában.
/
Melankolikus temp. eleme: a Föld; testnedve : a fekete epe (melaina kholé).
Kolerikus temp. eleme: a tűz, testnedve: a sárga epe (kholé).
Szangvinikus temp. eleme: a levegő; testnedve: a vér (haima; sanguin, lat.)
Flegmatikus temp. eleme: a víz; testnedve a nyálka (phlegma)
+++
Költészet játék. Olykor halálos.
/
Legpoétikusabb megfogalmazását T. S. Eliotnál találtam.
Egy írótársát idézi: ha az ajkak nem tudnak csókolni, énekelni kezdenek.
Majd folytatja: Ha a költő nem tud énekelni, beszélni kezd, s ez a vers.
+++
(Kis és nagy Balkánaim)
A Duna mellett, pannon környezetetben nőttem fel, végeztem tanulmányaim. Gyerekként római pénzeket találtunk, s ha elnéztünk a Sánc - hegyről az alföldi helységek felé toronyiránt, odaképzeltünk a már nem létező vandálokat, gepidákat, vizigótokat.
/
Sejtem, a balkánozás a millenniumi öncukrozás, a trianoni sokk terméke, a kompországon lakók félelme, hogy a rosszabbik parton kötnek ki végül
(A Balkán metaforái egy szerb írónál: aranyozott templomok és fokhagymaszag).
/
Eszmélődésünk során vigyázó szellemünkkel a Nyugatot, Babitsot, Kosztolányit, Németh Lászlót, Hamvas Bélát, az Újholdat kerestük.
Faludy Gy. lapidáris megfogalmazásában Kádár visszatolta az országot 40 évre Ázsiába. Milyen nehéz is elmagyarázni 56-osoknak, közben a gulyáskommunizmusban, mi több, a legvidámabb barakkban élhettünk. A tilalomfákat elkerülő szellemi mozgás lehetséges volt (tűrték, tiltották, támogatták).
/
Első "Balkán" éményem Budapestre tartó buszon történt.
Az amúgy mindig csendes jarművön (nem emlékszem, v. az 1994 - es v. az 1998 - as választási időszakban történt) vadidegen emberek üvöltöztek egymással politikai hovatartozás szerint. A körgyűrűnél járva vettem észre (amit addig évekig nem), az autóút környéke szemétlerakodó hely lett többszáz méteres sávban. (Eszembe jutott: néhány éve egy Banja Luka -i közparkban egy asztalnyi helyet nem találtunk a szemétrengetegben, ahol leülve falatozhattunk volna).
/
Egy mátészalkai öreg jogász (ki Makón egy gimnáziumba járt József Attilával) ötvenes éveket idéző története: az öklét rázó párttikár így zárja beszédét: "Innen üzenem Tróman elvtársnak, a pörölycsapás nem marad el!" Persze egyéb hibái mellett Mr. Truman ettől nem ijedt meg.
/
Nemrég olvastam vmelyik út mellett: "Üzenjük Brüsszelnek...."
+++
(Még egyszer a mániáról egy mítosz kapcsán)
Téreusz thrák király volt, ki a Parnaszosz lábainál uralkodott. Megkérte az athéni királylány, Prokné kezét. Házába vitte, Ithisz nevű fiúk született.
Nagytermészetű Téreusznak megjött a kedve Prokné nővére, Philoméla után is. Ehitette vele, testvére meghalt, útközben megerőszakolta, kivágta a nyelvét, egy erdőmélyi istállóban hagyta. Proknénak meg Philiméla halálhírét keltette.
Egy köntösbe beleszőtte a vele történteket Philoméla, csellel elküldte lánytestvérének. Amikor húga rájött az igazságra, örjöngő bakkhánsnőkkel széttépte fiát, megfőzte és szent eledelként föltálalta férjének. Aki fia fejét meglátva eszmélt a valóságra. Üldözni kezdte a két nőt, ekkor istenek Proknét fecskévé változtatták, Philomélát csalogánnyá, A mohó Téreuszt héjává.
Ezért, mikor tavasz jön, s a fecskék csivognak: Ithisz, Ithisz, valójában Prokné a siratja, hívja fiát.
/
Mit gondoltak a görögök az isteneikről? "Mindennek mértéke az ember, a létezőnek abban, hogy van, a nem létezőnek abban, hogy nincs" - tanította a szofista Protagorasz. A disznó azt mondaná, mindnnek a mértéke a disznó, a háromszög: mindennek a mértéke a hjáromszög, ellenkezett vele Szókratész. Nem, mindennek a mértéke az isten- zárta le a vitát.
| |
| 6. | [tulajdonos]: Öngyilkosok, melankolikusok | 2016-09-04 20:57 | Nyáron -véletlenek folytán?- több német szerző könyve került a kezembe.
Pontosabban: német gondolkodóé (náluk kötelességszerűen előbújik a széplélekből a filozopter).
Misztikusaik (M. Eckhart, J. Tauler), költőik (Hölderlin, Novalis) érthetővé teszik homályt, megvilágítva a lélek tudat előttijét. Filozófusaik (Fichte, Schelling, Hegel) ködössé láttatják a tiszta fogalmi világot. A gondolkodás agórája, érthetetlen fogalmak zsibvására lesz. Ezek, tudom szentségtörő mondatok. Megnéztem B. Russel A nyugati filozófia története c. 700 oldalas opuszát. Ebben 17 (!) sort szán Fichtének és Schellingnek.
A fiatal Goethe hezitált, írói nyelvének a franciát v. a németet válassza.
+++
Kant : "Nem mindig mondom, amit gondolok, de soha nem mondom, amit nem gondolok."
+++
A. Camus tanulmányait forgattam. Valószínű a háború okozta traumák (trauma = seb, kár, vereség, pusztulás) alakították abszurd világlátását. A mediterrán színpompa , a nyelvi erő, a tartás méltósága mögött mindig settenkedő tragikum. Az élet, halál kérdéseit "értelmetlenítő", a történelmet "átlagoló" sors lesz egyik központi metaforája. Miképp a tenger, ami a hátán hord eleven, holtat, összeköt, szétválaszt. E sors elfogadása a kiút. Vagy mégse?
Filozófia alapproblémája: az öngyilkosság - írja Sziszüphosz mítoszában.
Nagynevű elődei szerint a filozófáló kérdezőt a jelenségek fölötti csodálkozás, ámulat hajtja előre, mikor a derék, erényes ember ideáját keresi.
+++
Az öngyilkosság (exagógé)a sztoikus filozófia egyik alapgondolata volt. Feltehető, a szép halál elfogadottsága, dicsősége harcmezők veszteseitől, szeszélyes római császárok által halálraítéltek tisztelőitől indult el.
A "hé exagógé" sereg kivezetését, hajó partra vonását, vki kiűzését tiulajdonából, áruk kiszállítását, belek kiürítését is jelentette, mielőtt filozófiai műszó lett.
Seneca fogalmazta meg legrövidebben az exagógét: "A természet egy bejáratot adott, de több kijáratot." (70. levél)
M. Cato (uticai) öngyilkosságával legyőzte ostromlott városát elfoglaló I. Caesart, mert így elkerülte a megaláztatást. Rezzenetlen olvasta előtte Platón párbeszédét, a lélek halhatatlanságáról szóló Phaidónt.
A Seneca kortársát, Thrasea Paetust szinrén Néró kényszeríti halálba. Tacitus eleveníti fel, miközben szertartásosan ereit fölvágta, így szólt: "Áldozzunk a szabadító Iuppiternek! Jól figyelj ifjú, és az istenek távoztassák el ugyan a rossz jelet. de olyan időkben születtél, amikor jó megerősíteni lelkünket állhatatos példákkal."
+++
Legközelebb, ismereteim szerint, 1755 -ben ír D. Hume - nem elítélően - az öngyilkosságról. "Istentelen dolog - mondja az európai babona - véget vetni életünknek, s ezzel fellázadni teremtőnk ellen. De kérdem én, vajon házat építeni, földet művelni, átszelni az óceánt, mért nem istentelen? Amikor ezt tesszük, olyankor szellemi és testi erőnket arra használjuk, hogy valami újítást vezessünk be a természet menetében; és ennél többet egyetlen ilyen esetben sem teszünk."
(id. Simon Blackburn: Filozófia, Geographia Kiadó, 2011)
+++
Ennyi rossz vég után még helyet kell szorítani M. T. Cicero rövid fejtegetésének, mit értettek a görögök és a rómaiak mánián ill. melankólián.(Tusculumi eszmecserék, III. könyv. 5. ). Szerinte a görögök a mániásokat (hé mánia=örültség, isteni ihlet, szenvedély) tisztelték (Aiasz, Oresztész példái), a rómaiak a XII.
táblás törvények alapján gyámság alá helyezték azokat "akik , nem bírnak magukkal".
Ezzel szemben, akiket a rómaiak hívtak "örjöngőknek", azokat a görögök melankoliásnak nevezték (Melané kólé= fekete epe).
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
