nyári vihar
forró fülledt levegőtlen város
viharra kész
két széttárt kéz a szél
sötét felhők villámok lüktetők tenyerén
sápadt fényszórók tapadnak a forró aszfaltba
mennydörgés kúszik le az autók helyére
az ablaktörlő csóvája félbevágott ellipsziseket rajzol
ahogy langyos cseppek csúsznak szét a szélvédőn
átlátszó láva ömlik a nyárba
láthatatlan kéz facsarja nyakamba
az ég könnyeit
apró csermely csordogál a kavicsos úton
nyirkos ruhámban mezítláb szaladok gőzölgő pocsolyák felett
kezemben lógnak elázott tornacipőim
kirakatüvegben látom
vállamra tapadt hosszú hajam
a park mellett állsz
ott ahol a szivárvány ér véget
virágillattal keveredik a friss pára
tócsák között széttépett esernyőddel intesz felém
vastag törzsű fákat keresünk a szigeten
leveszed szandálod
összetapadt fűszálak közé dőlünk le
az előbukkanó napsütésben
a lágy esővíztől selymesre szárad hajunk
ropogós cseresznyét eszünk
a távolban néha morajlik az ég
míg csípőd körül matat tenyerem
mosolyogva csacsogsz tovább
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2015-07-21 09:41:53
Utolsó módosítás ideje: 2015-07-21 09:41:53
