A száj [2.]
Egy bajusz remegését nézni,
egy szájat, ahogy beszél,
és magából az élet szagát ontja.
Az, mint a gyenge reggel,
megrémiszt, és megfog hátulról.
Mindig visszatart és belém hatol,
újra és újra.
Egy bajusz részegségét nézem.
Ahogy kibeszél belőle
az éhesség kongó ketrece – kikiált,
és csatornámba kering az ájuló kétely.
Ő a fiának hisz, én pedig az apámnak
hiszem – e sorsot, e rongyot,
e vacak vérkeringést,
s egyáltalán azt,
hogy a szív így ver.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
