NAPLÓK: csapongó ... Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 17:17 Összes olvasás: 58307| 337. | [tulajdonos]: dokk-antrè | 2017-11-17 16:05 | stando -- Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Haiku-lánc
Szabadesés
csak az zuhanhat
a mélybe, ki előtte
a magasba tart
Szerelem
mosollyal várlak
pedig te máshol jársz el(-)
rejtve álmaid
Boldogság
mit nem tettem még
esdeklőn, szerelmesen
megosztom veled
t -- re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény A haiku nem csak az 5, 7, 5-tõl haiku, azt hiszem. Bármilyen újságcikkbõl ki lehetne így ragadni 17 szótagos szócsokrot, aminek tetejére már csak egy sokatmondó (vagy éppen semmitmondó) címet kellene adni és kész a haiku. Elválasztójel már cska az i-re pont, hogy ezzel a képzavarral éljek. A haiku dzsolidzsókere.
Üresek ezek a versikék. Ezek a szavak olyan súlytalanok itt, így, mint az ejtõernyõs 3000 méteren.
A szabadesésnél kb. annyi jutott eszembe, hogy ez azért nem teljesen így van, ahogy te ezt elképzeled. Gondolj csak a kútba ugrók népes kis csapatára, akik a kút peremére másztak fel
a zárójeles elválasztó jellel felkínálsz egy olan lehetõséget, hoyg a csávód/csajod máshol jár el, amiazért szomorú, mert máshol eljárni egy ügyben lehet, vagy csárdást esetleg (nem a te faludban, mittomén), de te gondolom a máshova járásra gondoltál, vagy a mással járásra, nem tudom. Ennek így nincs értelme. Ráadásul ezzel azt is sugallod, hogy te vagy az õ álma, s nem fordítva, ami a versszituációból nem következik.
Mit nem tettem még esdeklõn, szerelmesen megosztom veled. Ebbõl kellenne a boldogság titkát megfejtenünk? Elég kevés ez ehhez. Ez az esdeklõn olyan hülyén fejez ki egy felettébb közhelyes titkot, hogy csak na.
Valószínûleg kifelejtettél tenni egy vesszõt az esdeklõn elé.
A szerelem szabadesés, boldogság-szerinted. Igen, az, meg még egy csomó más is, de errõl szemérmesen hallgatni szoktunk.
Szerintem te még szûz vagy, és valószínûleg a költészettel és még csak a pettingig jutottál. Olvass sok Radnóti, pl. Õ fájdalommentesen veszi majd el a szüzességedet, talán megtanít (mások számára is valamit mondó) szerelmes verset írni. Talán néhány illuziód is megtarthatod, de azért ne ragadj le nála.
t -- re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Nehéz úgy írni, hogy közben ketten beszélnek az emberhez. Nekem sem ment. A lényeg ennyi: olvass sokat, pl. Radnótit, vagy Kányádit. Minden megírt versed után olvass el tíz klasszikust.
stando -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Köszönöm! Valóban igazad van, ez volt az első pettingem a költészettel. Nem is kívánok haiku írással foglalkozni, kísérletnek szántam, hogy kötöttségei közt ki tudom-e fejezni, amit érzek. Bár elutasítod (joggal), mégis megértetted a mondandómat, pedig tartalma túlzottan személyes jellegű. Időközben az itt még meglévő két írásjelet is elhagytam, épp annyira tudatosan, mint ahogy az elválasztó jel oda került, ahol van. E két "trükkel" kívántam elérni a tartalom többféle értelmezhetőségét. Mindezt most nem tiszteletlenségből mondtam el. Irígykedem az itt kínpadra vontakra. Nagyon sajnálom, hogy még nem találtam meg azt a helyet, ahol a prózaírók is megkapnák mindazt a szakmai segítséget, amit a Gy&Gy, illetve a DOKK megad a szárnyaikat bontogató verselőknek is.
A fenti posztra érkezett válaszok: Beefland
Beefland -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Szerelem
mosollyal várlak
pedig te máshol jársz el(-)
rejtve álmaid
Kedves Stando! Aggodalomra semmi ok, tény, hogy a közhelyszerûség néhol fõbenjáró bûn, de eme középsõ szösszenet azért ad reményt némi túlélésre, túlérésre. A zárójelet úgy ahogy van elhagynám. Ám a szerelem eme fojtó, csiki-csuki állapotát szépen beletömöríted. Oké, nem reménytelenül húshagyó, sajgó, "kozmikus toposzokkal" litániázó szerelmi költemény, ám mindezzel együtt szép érzelmi univerzália ez 3 sorban - legfõképp annak, aki eme állapotban van/volt/lesz (és bízvást állíthatjuk, az emberiségnek minimum 1/4-e mindig, folyton-folyvást ebben a z állapotban van). Az egyik fél átadja magát, míg a másik nincs jelen a meghitt pillanatban; nem viszonoz, csak szolgáltat, nem szeret, csak meg(tûr). Meddõ érzelmi tõkét folyosít. Szomorú nagyon. És ráadásul mindeközben folyvást saját képzeletéhez, "köddel etetett vágyaihoz" fut menedékért. Majd megtanulja, ha õ lesz az érem másik profilján. A fõhõs itt mégis az alany, vagyis maga a versmondó. Az efajta nõi önátadás (utólag) mindig csodaszám. Érthetetlen és szégyenteli a másikra nézvést. Egyik oldalról is univerzálisan bajos tûrni az efféle (egyen)súlytalanságot. Ilyen az emberi mágnesesség (vonzás - taszajtás). Magyarul nem szép, nem teljes, nem tökéletes; de legalább minden betûje igaz, akár a "feltördelt napihíreké".
A fenti posztra érkezett válaszok: t
t -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Szerinted minden betûje igaz egy feltördelt napihírnek? Naív vagy.
A szándék õszinte volt, de suta a megfogalmazás. Magyartalan, hanyag. Ami, lévén egy versrõl van szó, megbocsáthatatlan. Nem kell hiú reményekkel kecsegtetni. Legyünk õszinték mindenkihez.
A fenti posztra érkezett válaszok: stando, Beefland
1707.
2006.01.30 23:51
ip: 80.99.180.*
Beefland -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Legyél :)
stando -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény
(ön)kritika
gondolatok el
fejtelen itt ma énem
múlt vita tárgya
A fenti posztra érkezett válaszok: kishajo, BlllllB
kishajo -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Inkább válasz versben, mint vers, amit gyilkolni kéne.
T
BlllllB -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény A haiku: 17 szótag, én úgy tudom, hogy még az 5-7-5 se kötelezõ, más módon is lehet tördelni, errõl volt már vita itt a dokkon, de egy biztos: természeti képet (vízesés, lepkeszárny, fû, fa, virág, stb.) kell tartalmaznia. Ez viszont alap a haiku esetében, e nélkül nem haiku.
pld. (5-7-5-ben)
órarugókból
épített csigaházban
lakik a költõ
*
bizony de nehéz
a férji fej méretes
szarvasaganccsal
*
ne heveskedjél
hegyek sem vitatkoznak
változó éggel
*
a lefolyóba
áramló víz nem viszi
magával a fényt
iTom -- re: t: re: Haiku-lánc
Válasz erre
Előzmény Csak a vita kedvéért. Az általad írt, vagy lejegyzett haikukról jut eszembe, hogy mennyire más az európai, meg a japán haiku. A mi haikunk mindig szentencia-szerű, valami oltári nagy bölcsességet kinyilatkoztatni akaró izé. Jobb esetben összetévesztik a haikut, egy másik keleti műfajjal a koannal - ami gyakorlatilag meditációs eszközként funkcionáló paradoxon. Ezt a haiku-típust nem szerettem. Nagyképű, igazságosztó.
De a japán haiku, akár Bashot, akár Isszát olvassol, teljesen más. Ezt a fajta költészetet leginkább Oravecz Imre adja vissza, ha nem is ír klasszikus haikuformában (azért elvétve akad egy-kettő az életműben), de a keleti szemléletet tökéletesen hozza.
Pl.
"Séta közben akaratlanul felvertem egy fácánkakast.
Tarka tollain megcsillant a lemenő nap fénye."
"A kutyák itatójából reggel kiborítottam a befagyott vizet:
a jég áttetsző, vastag hengerbörtönében egy sárga nyírfalevél."
A klasszikus, japán haiku nem valami világképlet, hanem a pillanatnyi érzékelés rögzítése. Tulajdonképpen fényérzékeny szavakon előhívott fotográfia. A keleti haiku érzékelni tanítja meg az embert. Ehelyett a mi ú.n. haikunk gondolkodni tanítana... Mecsoda különbség. :) No, ez nem az európai kultúra fikázása akar lenni, csak azt akartam szemléltetni, milyen nehéz nekünk a puszta érzékelés, gondolkodógépünk kikapcsolása.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
