NAPLÓK: Zúzmara
Legutóbbi olvasó: 2025-12-05 00:31 Összes olvasás: 181897| 1772. | [tulajdonos]: tömören | 2024-03-02 01:35 |
„A jó pap holtáig tanul.” Mióta is ismerem ezt a közmondást? Hm. Több mint fél évszázada. És csak most értetem meg igazán a jelentését. Ehhez „csupán” férjem halála kellett.
A gyászérzést többször átéltem: szüleim elvesztése a mai napig sajog bennem. De társam halála valami teljesen más folyamatot indított el bennem. Pillanatok alatt megöregedtem. Szembeültem egy, a majdnem mindenkire váró teherrel. Lelassultam, itt is fáj, ott is fáj. Otthonom börtönné vált, de egyben menedék is. Özvegy vagyok. Egy, a talajvesztettek közül. Öreg lettem. Sorstársa millióknak.
Unaloműzőnek a festést találtam ki magamnak, de már beton szobor kiöntése is foglalkoztat. És ott a kert, jön a tavasz. Elfoglaltságot ad. Ugyanígy a két ötéves macskám. Folyton lábatlankodnak, el fogok esni egyszer valamelyikük miatt.
A portám idegen macskák átjáróháza, a velejáró kellemetlenséggel, ti. macskaürülék szerteszét.
És ezzel kapcsolatban is tanultam valamit: a macskajaj egy gyógynövény, amelynek szaga messze űzi az idegen macskákat. Ültetek a portámra ilyet.
Miért is kezdtem el ezeket írni? Megvan! Az öregedés is tanulási folyamat, hiszen életem során ezt nem tanították nekem. Tapasztalat. Nagy tanítómester. S ha van szépsége az öregkornak, akkor az a bölcsesség. Olyasfajta rálátása az életre, ami csak tapasztalat útján érthető meg teljesen |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
