NAPLÓK: Zúzmara
Legutóbbi olvasó: 2025-09-16 12:55 Összes olvasás: 174414| 1551. | [tulajdonos]: szösszenet | 2021-08-12 00:38 |
A megérzés
Hajnali 3-kor ébredt. Vasárnap volt, mit csináljon? Felöltözött. Szeme a gyűrött ruhákra tévedt, nagy sóhajtással vasalni kezdett. Közben kigondolta, hogy meglátogatja a szüleit. Hamar végzett, de korai lett volna elindulni hozzájuk. Végül úgy határozott, hogy végigfekszik a kanapén. Elbóbiskolt, a telefon csörgésére riadt fel. A szülők szomszédja volt a vonalban - Meghalt apád! - mondta. - Gyere haza!
Felpattant, zsongó fejjel, úgy, ahogy volt rohant. Rimánkodott magában, hogy ez csak egy rossz tréfa legyen. A házhoz érve meglátta a mentőautót. Agya tagadó üzemmódba váltott, biztosra vette, hogy apja él.
Ahogy belépett, a szemközti szoba ajtón át meglátta a zokogó anyját. Tehát igaz! Ő is sírásba kezdett. A mentős odament hozzá, és a fülébe súgta, hogy most az özvegynek van szüksége gyengédségre. Megrázta magát, és szomorúan megölelte az anyját. Majd a lepedővel letakart testhez lépett. Óvatosan felemelte a leplet. Hosszasan figyelte apja arcát. Nyugalom ült ki azon. A lány biccentett egyet, mintha azt mondta volna, igen, ő az apám.
A mentősök elmentek, megérkezett a házi orvos, aki közölte, ha hamarabb hívnak a beteghez mentőt, az még élne. A lányba nyilalt: igenis létezik megérzés, csak nála rosszul működött. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
