NAPLÓK: Visszfény Legutóbbi olvasó: 2025-09-10 00:45 Összes olvasás: 6449| 9. | [tulajdonos]: Vissz-lát | 2018-07-30 17:45 | A naplót a [tulajdonos] bizonytalan időre lezárja,
köszönve a figyelmet és hogy volt lehetősége ide írni
a dokk.hu irodalmi kikötőben rögzített szövegek visszfényét. | |
| 8. | [tulajdonos]: öt | 2018-07-29 09:59 | Körforgalom
Esik. Átesik rajtam.
Földön fekszem egymagam
örök hullámban
észrevétlenül,
itt a körforgalomban.
Vigasz a túlnan ébredés,
a megérdemelt jutalom,
hirdetik: vár majd odaát
sok igazlelkű jó barát.
Csak hallgatok. Nem
magyarázkodom.
Esik. Átesik rajtam.
Égre nézek egymagam
örök fölfelét
látva, álmodom
itt a körforgalomban. | |
| 7. | [tulajdonos]: négy | 2018-07-06 20:19 | Széljárás
Esteledik. Nyurga, kamasz árnyak
kószálnak a házfalak között.
Könnyű szellő babrál bokrot, ágat,
és a nyár alkonyba öltözött.
Lassan érő, színe-váltó lombok,
széltenyérbe hulló száz levél,
mázsás súlyú, ködbe fúló gondok,
sajdul, kit a zúzos éj elér.
Fehér álom: alig-élet szunnyad,
hajlott hátú fűszál őrzi még.
Szellőzsongás keltegeti újra
talpfák közt a zsenge estikét. | |
| 6. | [tulajdonos]: három | 2018-05-08 20:34 | Vetemedés
Mert elkezdődött, így lesz vége:
elhajlások a semmiségbe;
addig, mint aki éhezik, marunk,
pedig csak egy jó szót akarunk,
állunk a költészetre várva,
s hogy ne legyünk a tömegben árva
vágyunk az igazmondó szóra,
a képpé festett versvalóra.
Hogy szét ne törjön közösség-álmunk,
ezért egymásra mind vigyázzunk!
| |
| 5. | [tulajdonos]: visszfény | weinberger: tükör? | 2018-04-24 19:58 | Pocsolyakomp
(beevezős)
Áprilisi zápor nyomán
terpeszkedő pocsolyában
papír fecnin hangyapár,
pár picike evezővel
lapátolnak teljes gőzzel:
várja őket hangyavár.
Jó lenne egy pocsolyakomp
- szól az egyik komolykodva,
míg a másik: jaj, hagyd már,
inkább húzzad a lapátot,
közel a part, ott meglátod,
százezernyi hangya vár!
| |
| 4. | [tulajdonos]: re | weinberger: műfajkreátor | 2018-04-24 19:30 | "Ősz jött, majd tél. Hó fedi vágyunk. Megfagy a gondolat."
Bús ez sor, mert vége a csélcsap nyár-muzsikának, itt
nem zenghet friss, fény-üde dal, csak hó-szomorú, komor.
(Az idézet sajátja, hogy idézett.) | |
| 3. | [tulajdonos]: kettő | 2018-04-24 18:48 | Palotapark
Palotapark pázsitfüvén
páraködben party asztal,
konyakcseppes lapja tele
kihörpintett poharakkal.
Pazar pánsíp romantika:
parajszínű pille székek
népzenére penderülnek,
amíg mások heverésznek.
Pont a legszebb pillanatban
percegnek a kapuszárnyak,
partiarcok pusmogása:
ki érkezik, kire várnak?
Pompás páros lép a parkba,
karperecük tompán csillan,
néhány peches nepper sóhajt:
Csak ne legyen „holtomiglan”! | |
| 2. | [tulajdonos]: másra | 2018-03-25 18:24 | Én örülök, hogy a téma,
(még ha "száraz" is) adta magát.
Köszönöm rímbe szedett, nem léha
figyelmének, pár sornyi tiszta szavát. | |
| 1. | [tulajdonos]: egy | 2018-03-25 16:31 | Zsugor
Földi kolonc nem húz már, szárnyal az ember az égen.
Földanya, lám csak, tarkavirágú pléd s mi merészen
lessük a titkát, mart sebe bennünk nem sajog: álom,
mint az a rét-aromás nyár, tűnő zöld moha-lábnyom...
Ősz jött, majd tél. Hó fedi vágyunk. Megfagy a gondolat.
Meddő, árva világunk szűkül, tétova, nem fogad
újult célokat. Egymást bántani! Csak sietősen
mert itt harcol az élet! − harsog a hang eszelősen.
Kérni ha tudnék: hűs nyugodalmat, hajnali csöndet
kérnék; gyermeki tiszta erőt és álmokat. Édes
almavirág-szirom ének szálljon, szép ragyogással:
"Arra születtünk, hogy a föld sebeit begyógyítsuk."
Napba kapaszkodj ember, hagyd, ami árt, ami véges!
Újra tavasz van, földi kolonc nem húzza a lábad. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
