2016. április 6-án utaztam a Metrón, és a kocsi belső falán láttam meg a dalszöveget, s lejegyeztem az iPodomra. Íme:
Leánynéző
Arany-ezüstért, cifra ruháért, Leányt el ne végy koszorújáért, Inkább szeressed jámborságáért, Előtted való szép járásáért.
Ne nézz a lányka táncos lábára, Ne hajolj az ő mézes szavára, Figyelemmel légy indulatára, Tanulj szert tenni szíve titkára.
* Bartók kórusművei alighanem életművének legkevésbé ismert rétegét alkotják. Ennek oka leginkább az lehet, hogy ezek a darabok igen erősen kötődnek a nyelvhez (magyar, román, szlovák népi szövegekhez), jószerivel fordíthatatlanok, fordításban alig énekelhetők – így még a Magyarországon (főleg pedagógiai céllal) gyakran énekelt gyermek- s női karok sem népszerűek a magyar nyelvterület határain kívül; kétségtelen az is, hogy a kompozíciók többsége igen nehéz, néha szinte megoldhatatlan feladatok elé állítja az előadókat. Pedig ezek a kompozíciók – csupán számukat tekintve is – fontos vonulatot képeznek szerzőjük munkásságában, művészi értéküket tekintve pedig egyáltalán nem maradnak el a reprezentatívnak tekintett művek mögött.
Wilheim András
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
