NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 11:23 Összes olvasás: 45648| 530. | [tulajdonos]: Nem én mondom, Kepes András | 2024-03-17 13:43 | Abban az időben nem volt cenzúra.
És rombolt az öncenzúra.
Akinek túl erős volt az öncenzúrája,
azt jobban rombolta.
Akinek kevésbé és hajlamdó volt a falakig elmenni és csattani az egészségesebb maradt.
- És most?
- Most szóba nem kerül.
Tehát, ahogy az előbb elmondtam néhány vezetőt, én nem ismerek olyan vezetőt a mai médiában, se a TV2-ben, sem az M1 - en, sem az egész konglumerátumban, aki megpróbálna ellene játszani a hatalomnak. Ebből a szempontból egézségesebb volt az, amikor világos szembenállás volt a média és a hatalom között.
Van egy olyan elméletem, hogy az embernek ott kell élnie, ahol legjobban fel tudja magát idegesíteni, mert akkor az nyilván azt jelenti, hogy az fontos számára. Én itthon tudom nagyszerűen felidegesíteni magam, bármin, hogyha úgy látom, hogy a dolgok nem úgy működnek.
A magyarság olyan mint a malária.
Ha egyszer bekerül az ember vérébe, az benne is marad.
Rengeteg olyan barátom ismerősöm van, akik fiatalon elmentek külföldre, abban a pillanatban, hogy elkezdtek öregedni, a sźívük visszahúzta őket.
Nekem pedig a nyelv a kenyerem. A televíziós munkáságomnál, az irodalomnál pedig végkép. A magyar az anyanyelvem. Nem tudnék írni más nyelben. Az ember idegen nyelven azt mondja amit tud, az anyanyelvén pedig amit akar. Ha tudja igazán a saját anyanyelvét. És ez egy nagyon nagy különbség.
Nem gondolta végig, de amikor a végére ért, az elején a dolgok értelmet kaptak.
Nem tudnék írni idegen nyelven.
Idegen nyelven azt írja amit tud, nem azt amit akar. Onnantól kezdve, ahogy elkezdem írni, ez belűlről jön. Annyira ösztönösen írok, hogy amikor elkezdek írni, nem tudom hogy mi fog velük történni. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
