Igen, azt szeretted, akinek, vagy amilyennek gondoltad, érezted, hitted őt. Őket. Ez a csalódás lényege. Egyébként, nincs csalódás, csak nem-, vagy félreismerés. Én pl. most olyan vagyok, mint mindig is voltam, amikor nem voltam valami, általam kiválasztott, erős hatás alatt. Amikor éppen nem lelkesített, mozgatott túl semmi. De aztán mindig jött valami, ami beindított, amihez munkám kapcsolódott, amiben kiélhettem magam, de ami soha nem volt, lett, az enyém, és el kellett engednem. S ez mindig együttjárt valaminek az eltörésével bennem. Eddig az írás az, ami a pénzügyj értékesítés után legtovább velem maradt. De már sokszor érzem úgy, hogy ez is a más(ok) felségterülete. Úgy, mit az óvoda udvara is volt, anno. Az a kerítés, ami elválasztott, mindig ott van, megmaradt bennem. Húsomba, lelkembe vájt, köré nőttem. A részem. Idegen, s mégis bennem létezik. Én vagyok. Szervesült belém. Próbálom megfogalmazni. Imádok megfogalmazni dolgokat. De ritkán sikerül maradéktalanul.
Talán, ha eljutnék odáig, hogy mint idegent ismerjem fel, s kiforrjam, kilökjem magamból a múltat! De csak begyullad, lüktet az a terület, felhívja magára a figyelmet, ha próbára teszem.
Volt egy mondatom, amit a tanár úr' András (képzeld, tegeződünk), nagyon értékesnek talált, de amit nem tudtam mégegyszer' ugyanúgy elmondani' leírni. Vissza kell' vissza kellett keresnem.
Valami történhetett a fejemben az éjjel. Az agyamban. A vesszőt nem ott találom' ahova automatikusan szoktam "kattintani". Ott az aposztróf van. A vesszőt' tudatosan kell' kéne megkeresnem, (most' az előbb' pl.)' mintha most tanulnám a helyét.
Látod? Ha gyorsan írok' vesszők helyett' aposztrófokat teszek.
Az "egymondatot" következőleg árulom el. Ha lesz következőleg. S miért ne lenne?
---
Elgyávultam. Fel kellett bátorodnom!
□Áthallást ne! Kérlek! □Csak semmi pátosz! Kérlek! □Erős sorokat ne! Kérlek! □Három pontokat se! Kérlek! □Rossz rímet ne! Könyörgök! Felejtsd el a régi ihleted! [ ] Lesz másik! Kétled? Higgy nekem! □Találj ki, használj formát a vershez! Kérlek! □Kapcsolódj mások művészetéhez! Kérlek! Kérlek! Kérlek! Kérlek!
□Készüljön a Világszőttes! □Készüljön a Világszőttes! □Készüljön a Világszőttes!
|