NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-07-04 02:40 Összes olvasás: 57299| 324. | [tulajdonos]: még valami | 2020-11-24 13:08 | Úgy beszél, mint kinek hatalma van.
Úgy beszél, mint ki tud.
Úgy beszél, mint aki kész meghalni is.
Börtön-bolygóra születtünk.
Vannak, akik alagutat ásnak a szabaduláshoz.
Vannak, akik berendezkednek hosszútávra.
Vannak, akik nem tudnak semmiről.
Vannak, akik eleget tudnak,
S vannak, akik túl sokat.
S vannak, akik elterelik a figyelmet az egészről.
| |
| 323. | [tulajdonos]: komm. | 2020-11-24 12:33 | A legújabb
Minden aszerint változik, hogy ki nézi. ????
Egyetlen valóság létezik, az Én.
Isten végtelen sok-szemű.
A fennmaradáshoz, meg kell változtatni valamit a teremtésben, amiben megegyezünk, különben nem tudna fennmaradni. El kell kezdeni elég szemet és szavazót gyűjteni ehhez, hogy eléggé megszilárduljon, s és fennmaradjon. Így jön létre a halál a fenntartás, a fennmaradás végeztével. Ami nem teremtődik tovább, az meghal. De igazából nem is létezett. A hazugság tartotta fenn.
Mert, minden kicsit is szilárd dologban hazugság van.
Másképp, ami teremtődne, azonnal semmivé válna, nem lenne jelen. Nincs ezért jelen sem, csak örökkévalóság van, amibe minden belefoglaltatik. Csak így maradhatnak fenn a teremtett dolgok. Amit jelenvalónak érzékelünk.
A tiszta, hazudságtól mentes gondolatnak, nincs helye, kiterjedése, ideje, anyaga, tömege.
Hulláma sincs. Csak tündöke* van. Tündöklik, mint a téli éjszaka.
József Attila tudta ezt. Ezért kellet időben meghalnia, abban a formában, amiben élt.
Nehogy a tudását átadja nekünk, s megváltoztassa a korábbi teremtéseket.
Mert nem volt még itt az ideje. Felhatalmazása sem. Csupán előkészítője volt valaminek.
Nem kell ezen megbotránkozni, elhinni sem kell. Csak nekem volt jó, leírnom.
Agyő!
Utóirat:
Akik az emberiséget irányítják, terelik, tudják ezt. Kifürkészték, hogyan működik az ember.
A saját céljaikra használják fel. De van felhatalmazásuk.
Nekünk, csak lehetőségünk van, és egy skálán mozgó szabadságunk, szabad választásunk, szabad döntésünk, szabad akaratunk. Az lesz, amit döntünk, ahogy döntünk, vagy nem döntünk.
Ez a jó hír, s egyben a rossz is.
Csak rajtad, csak rajtam, csak rajtunk múlik.
| |
| 322. | [tulajdonos]: szép, jó, öröm = élet-kedv | 2020-11-24 10:10 | Élni vágyóknak, akik még nem jutottak túl az út felén.
Amin a figyelmed van, annak életet adsz.
Úgy győzetsz le a rossz által, hogy rajta ragad a figyelmed.
Míg engeded, hogy a rossz hízzon belőled, addig te, egyre csak fogysz.
Gyűjtsd az örömöt, gyűjtsd a jót, gyűjtsd az életet!
Erősítsd meg magad széppel, jóval, s feltöltődsz élettel. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 321. | vajdics: ... | Vezsenyi Ildikó: Köszönet érte | 2020-11-19 13:36 | A beszélgetés a kedvenc hobbim. Csak vigyáznom kell, hogy ne munkaidőben éljek e kedvtelésnek, mert rám fogok szólni.
((Úgy tudom, a dagály magassága akkor a legnagyobb, ha a Hold és a Nap delelése egybeesik. Ilyenkor lesz belőle szökőár.))
Jobbulj! A. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 320. | Vezsenyi Ildikó: Köszönet érte | A.: Í.R.N.I. | 2020-11-19 13:04 | | Köszönet a kedvességedért. A segítőszándékért, a jó tanácsokért, mert tényleg azok. Azért írok most, mert most tértem magamhoz, egy gyomorrontásból. Jó lenne többet beszélgetni, igen! | |
| 319. | [tulajdonos]: jav. | [tulajdonos]: flow élmény ez is | 2020-11-19 13:02 | Többen megszólaltak most, azok is, akik ritkán szoktak.
Megjegyzem, a dagály minden hajót megemel.
Engem, személy szerint, biztosan.
S ez a dagály a sajátommal éppen egybeesik.
De jó!
Anikó, nagyban hozzámjárult, a hozzámszólásával. Köszönöm neki! :-) | |
| 318. | [tulajdonos]: flow élmény ez is | 2020-11-19 13:00 | Többen megszólaltak most, akik is, akik ritkán szoktak.
Megjegyzem, a dagály minden hajót megemel.
Engem, személy szerint, biztosan.
S ez a dagály, a sajátommal éppen egybeesik.
De jó!
Anikó, nagyban hozzámjárult, a hozzámszólásával. Köszönöm neki! :-) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 317. | A.: Í.R.N.I. | 2020-11-16 11:08 | Kedves Ildikó!
Minél többet tud meg az ember, annál elmaradottabbnak érzi magát. A tudás önmagában – pont a napokban hallottam valahol, és egyteértek: – csak a szenvedést növeli. Ugyanúgy nem boldogít, mint a pénz. De ha nincsen más kincse az embernek, csak a tudása, nehéz lemondani róla. Én például bármit könnyen meg tudok tagadni magamtól, tudok koplalni, jól bírom a magányt (ez lehet, hogy még mindig nem igaz, bár fejlődöm), de attól, amit összetanultam, nehezen válok meg. És mivel a tudásom nagyon hiányos, fehér foltokkal teli tudás, bátran lehet engem sznobnak nevezni, mert az vagyok. Egy biztos: senkit nem akarok megbántani azzal, hogy megosztom, amit összeharácsoltam. 56 éves vagyok, miért ne szórjam szét, amim van?
Nagyobbrészt csak spanyolos alapműveltséggel rendelkezem (ez már kiderülhetett) némi latinos/görögös és portugálos beütéssel megtoldva (a hitéletből eredő bibliai ismereteket most nem számítom). Az utóbbi időben én is sokkal kevesebbet olvastam, mint fiatal koromban. Na de, majd ezután! Arra készülök, hogy a hátralévő évtizedeimet olvasással töltöm. Csak legyek végre nyugdíjas!!! Már készítem a listát, két életre is elég lenne. Egy biztos: unatkozni nem fogok. (Hétköznapi értelemben értve az unalmat, nem filozófiailag.)
„És nem gondoltam, hogy tudnék hasonló színvonalon írni.” – írod. Szerintem, ezzel ne foglalkozz! Írj! Minden nap. Csak ne akarj irodalmat művelni, nagy i-vel. („Picsába az irodalommal!” – mondta valaki, nem írom ide, hogy kicsoda, pedig megérdemelné.) És: ne akarj különleges lenni! Elég, ha arra törekszel, hogy pózok nélkül, pontosan megfogalmazd, amit valami miatt fontosnak tartasz. Amit fel akarsz jegyezni, hogy ne felejtsd el. Mondjuk egy unalomig ismert mozzanatot, amire valamiért mégis új dologként csodálkozol rá. Vagy egy új jelenséget, amiben felismersz valami megnyugtatóan otthonosat (vagy éppen nyugtalanítóan megszokottat). Tökéletes pontosság és pózmentesség persze nem létezik, és tudjuk: „a szavak használhatatlanok” (Ottlik), de ha az ember ennek tudatában ül le írni, valami mégis csak születik. Éppen azért, mert nem hisszük, hogy tökéleteset fogunk alkotni. Én nem hiszem, hogy tökéletes, amit csinálok, és nem is törekszem rá. Észrevettem, hogy a nagyok alkotásai is – nagyon sokszor -- ott szaladnak mélyre bennem, ahol valami befejezetlenséget érek tetten. Valami dadogást. Mert van, hogy a dadogás a legpontosabb, legérzékletesebb kifejezése annak, ami velünk történik. Nem mindig. Csak én ezt keresem, mert az esendőség varázsol el, nem a nagy szavak. (Ehhez képest, most itt elég határozottnak tűnhetek, pedig nem vagyok az.)
Szép hetet! Dolgoznom kell. A.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 316. | Vezsenyi Ildikó: köszi | vajdics: kieg. | 2020-11-16 00:12 | | Akartam kérdezni, hogy mit jelent ez a szó, mert nem találtam.Aztán annyi mindenről írtam, hogy elfelejtettem. Úgyhogy köszönöm, hogy kisegítettél. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 315. | Vezsenyi Ildikó: Igen | vajdics: Unamuno | 2020-11-16 00:08 | Ha már leírtam, akkor ide másolom. Kicsit hosszú, de igyekeztem lelkiismeretesen összegyűjteni az okokat, amiért nem vagyok a vers és prózairodalommal intertextuális. Visszamaradtam, egy hirtelen fejlődési szakasz után. Lassan pótolgatom, de reménytelen, hogy utolérjem azokat akik folyamatosan olvastak szépirodalmat. netán még a munkájukhoz is az kell. Kicsit elmaradottnak érzem magam, nem is kicsit, ezen a téren.
Sokszor elcsodálkozom, József Attila honnan tudta, amit tudott. Mert úgy tűnik "mindent" tudott.
Középiskolás koromban, ő, Pilinszky, Bari Károly, (akkor volt első könyves), Tóth Árpád, Szabó Lőrinc, Nagy László voltak a kedvenceim. De legfőképpen prózát olvastam, és azt mondtam 7.-kes koromig, hogy író leszek. Bele is kezdtem egy regénybe. De semmilyen erő vagy impulzus nem támogatott ebben. Sőt!
Aztán később azt gondoltam nincs mondanivalóm az emberek számára. Nem is mondtam semmit, csak kérdeztem, és hagytam, hogy magukról meséljenek. Annyi más dolgom is volt. De mindig olvastam. Pszichológiát, pedagógiát, gyermeknevelési, személyiségfejlesztő, és üzletépítő könyveket.
A gazda szeme hizlalja a jószágot, de az kevés, nézni a disznót, vagy a cicát, etetni is kell őket.
De, az az alma is megnő, amit senki nem néz. Vagy, azt a legfelsőbb lény nézegeti? :-)
A regényhőshöz.
Én magammal csinálom, azt, amit az író a hősével. S fellázadok a rossz vég ellen. Éltetem magam, a szerelmemet is éltettem, s amíg fel nem adom, tudom, élni fogunk. :-) Bárminek lehet életet, de inkább így mondom, létezőséget adni, a figyelem energiájával. És bármitől elvenni is lehet. A csecsemő is pl., figyelem nélkül elpusztul. Hiába táplálnák csak anyaggal. Mint a növény fény nélkül.
Most elmondhatnám, hogy rengeteg szépirodalmat olvastam, kb. 24 éves koromig. Több életre valót, enyhe túlzással. Szerencsére értékes irodalmat. Legmélyebben vannak, ezek az olvasmányélmények az emlékeim között.
És nem gondoltam, hogy tudnék hasonló színvonalon írni. Most is ezt gondolom. Azt sem gondoltam, hogy egyszer még verset fogok írni. Ahhoz, hogy regényt írjak, azt hiszem, újra rá kéne „kattannom”. De nem tudnám eldönteni, akarom-e. Csak azért mondom ezt el, mert 58 éves koromig szinte csak hatásokat vettem fel. Azaz, belélegeztem. Az írás nekem nagy erejű spontán kilégzésként jött,. kb. 2-3 évig. Azóta a maradékot szondákba fújom.. ????
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
