NAPLÓK: Tóth Csilla: Én nem vers Legutóbbi olvasó: 2025-07-01 10:50 Összes olvasás: 20193| 106. | [tulajdonos]: - | 2017-01-09 11:26 | Lehetséges, hogy ezt a helyet a gyengeségeink működtetik inkább és nem a versek? De legalább is a kettő kéz a kézben?
Nagyon-nagyon hajlok rá és hát nehezem nézem ezt el neki. Nem mondhatom, hogy ez az alapítók szándéka volt, ( de hát kicsodák is ők? két Mikulás?, elnézést ) , de mintha mégis megszólítaná bennünk azt, ami a dinamikáját adja a helynek hiúságot, sértettséget, reményeket és a többi.
Egy terméke vagyok én is, vagyis látlelete, vagyis lelete, ami napvilágot látott párszor és hát most is.
Pedig ki nem állom a piros betűs üzeneteket, megrovás-íze van, többnyire autoritást jelöl.
A múlandokk-maradandokk kategória szerintem egy vicc. És fölöslegesen kegyetlen tud lenni, elég pár reakciót elolvasni rá, tök mindegy, hogy több kötetes szerzőt, tehetséget vagy fűzfapoétát érint.
De, végül is, arra gondolok, hogy ez az egész rajtunk áll, ez kivételesen egy olyan hely, annyira megkérdőjelezhetetlenül virtuális, hogy a hozzá kötődő érzéseink csak belőlünk indulhatnak, a hely nem lő vissza, nem bilincsel meg és nem is emel a magaslatokba, én tehetem ezt meg magammal, én képzelhetem ezt magamról, a helyre való hivatkozással. És le is mondhatok az egészről.
Közben pedig, mint melléktermék?, vannak és maradtak itt jó versek is és jó verselők is. Ami mégis a lényege lenne.
Szerkesztőként venni részt a Dokkon, ilyen gondolatokkal a fejemben, azért ezt az ember mérlegre teszi, mielőtt dönt. És végül le is kell, hogy most írjam az egészet, egyrészt hogy ne távolodjak el saját magamtól túl messzire, csak azért, mert mostantól piros betűvel fogok írni, másrészt azért is, mert azt gondolom, hogy csak így lehetek tagja ennek az oldalnak, újra, miután már, mint versíró letettem róla.
A fentieket úgy írtam meg, mintha vmi történelmi pillanatnak lennénk a tanúi, hát nem.
| |
| 105. | [tulajdonos]: na | 2016-12-02 15:48 | | Egészen biztosan tudom, hogy legalább két nagyon nívós ember álmában rendszeresen megjelenek. Tartsunk már mihez. | |
| 104. | [tulajdonos]: - | 2016-11-02 08:51 | most, hogy elmúlt a napja,
most már lehet,
kitárhatom a temetők kapuját,
és beengedhetem a mutogatókat
nem az ösvény miatt,
vagy a gyertyák miatt,
vagy hogy tele van megilletődöttséggel
s nem férnénk el,
de mégis félreállok,
s engedem, hogy az egyik a kabátjához nyúljon
hát nézd, mondja, romlott egy alak vagyok,
a hátsóm bűzlik,
a bordáim átbökik a ködöt,
tyúkszemeim száma végtelen,
s a hajam, ugye te is látod
korpás, az ég áldja meg,
illetlen vagyok, egy élet
nem volt elég a diszkrécióra,
a tömjént nem bírom,
a gyertyák fénye bánt
ne légy zavarban,
mögém nézni nem érdemes,
ott is csak én vagyok,
a többi rajtunk kívül nem valódi,
mind Waylon Loudly biznisze,
ott lakik a sarkon,
az arcomra sminket rakott,
s elsimította a hajamat,
menj haza, ha sokáig állsz itt,
megfázol, a gyertya pedig a körmödre ég
| |
| 103. | [tulajdonos]: - | 2016-10-07 21:22 | vannak ismerőseim, kedvesek,
kedveseim, idősebb és kegyetlen arcok
húsvéti kalácsot sütnek nekem
vannak ismerőseim, akik lábtörlőt tesznek
a léptem elé, s mosolyogva seprik
utánam fel a padlót, megsimogatnak
vannak ismerőseim, akik tejjel kínálnak
frissen fejt, igazi tejjel, egy kínai árus
szemével méregetnek, mosolyognak
vannak ismerőseim, vicsorgó kedves
ismerőseim, a barázdált kezük
ki tudja hány csalánt látott, tekintetük
csupa felszisszenés,
ó kedves ismerőseim, sosem láttam az igazi
testeteket, lepke bogoz benne vagy romlik
a hússal kevert lélek, öltözzetek melegen,
a tél kitárt karral siet felétek, s ti nem féltek | |
| 102. | [tulajdonos]: akkor vége (versiszony) | 2016-09-28 09:12 | elégünk gyorsan vagy lassú tűzön puhulunk,
a hallgatag erdő csak ontja a gyújtóst,
az állandó parazsat,
vágd ki az erdőt, vágd ki az erdőt
magadból,
pénztárgépek kattogása váltsa fel
sejtelmes suhogását,
legyen utazásszervezők paradicsoma,
díjnyertes lovak parádézzanak benne,
precíz díszletek között vezessenek benne tárlatot,
Kafka szeméből tűnjön el a téboly,
joviális legyen és mondja azt, hogy
hát ez tünemény,
tüneményes ember, ez a K.,
a mítikus alakokat száműzd, tűzd parafára,
gombostűid száma legyen végtelen,
vágd ki az erdőt, mert eltűnik benne a lábnyom,
vágd ki, vágd ki, gyorsan, különben eltűnik | |
| 101. | [tulajdonos]: - | 2016-09-19 18:48 | LÁTOD MAGADAT? /Erdős Renée/
Látod .magadat a nagy tükörben?
A mély tükörben, a szikrázó szépben?
Az én látásomban: látod magadat?
Látod, a kezed, a szemed, az ajkad?
És fejed imádott ezüstjét?
Egész nagy, eddig nem tudott szépséged?
És látod lelked gyémántnál csillámlóbb vértjét,
Amelyen belül ott égnek álmaid,
Nagyszerű álmáid a Megváltásról,
Az emberi jóról és az örök
Isteni lrgalmasságról?
És látsz engemet?
És látod: mennyire szeretlek téged? ... | |
| 100. | [tulajdonos]: - | 2016-09-16 07:38 | Szerintem jobb így, bár a lekváros sor mintha döccenne. Jól hallom? Ismerem Edős Virág versét.
Az utolsó két sor kúszott be valahonnan, arra épült a szöveg, nekem az maradt fontos az egészből.
Nagyon köszönöm! | |
| 99. | [tulajdonos]: Kedvenc versalanyom, Mari | 2016-09-15 22:06 | Marinak nem kell üzenni, ingyen is megérti, Mari nem hülye, olvas, beszél, mondta is nekem a posta előtt, hogy ingyen is megértem,
mindazt, ami le van írva plakáton meg levélben,
hogy a szemét jó helyen van, s maradjon a szemétben,
hogy sokat ér, ha megtanulom a hajamat levágni,
hogy mért nem olcsó a Turista, pláne a Pick szalámi,
hogy mért nehéz a lányaimnak az iskola s a táska,
hogy mért vitték el a kocsinkat, mért nem áll a garázsba,
hogy az utcán mért hevernek szanaszéjjel szegények,
hogy mért születtek s mért maradtak úgy soknak, hogy kevésnek,
hogy mért kell nekünk állandóan gumicsontot zabálni,
tömött szájjal hogy fullad meg Julcsi, Tercsi, akárki,
hogy a falun hobbi szintű program lett a köztévé,
hogy minden tervünk átalakul bumerángnak röptévé,
hogy a tények makacs dolgok, azt mondja, hogy megértem,
hogy full ugyanaz mért jelenthet fullra mást is egészen,
hogy a zászlónk miért kellék az oltáron és mióta,
hogy ingyen csak az árnyékunk van, vethet rád a diófa,
hogy minden élet fontos része mindegy milyen kampánynak,
ma még őket, holnapután után téged tesznek bűnbaknak el, lekvárnak,
hogy tökkelütött hülye vagyok, ha mindezeket leírom,
leírták már mások jobban és ott hagyták a papíron. | |
| 98. | [tulajdonos]: egy portréra | 2016-08-10 06:50 |
Beledugta fejét a sötétbe,
villanykörte az éjszakában,
körülzöngik fáradt lepkék,
éjjeli bogarak, a szeme rímel
a világűrre, segítsetek,
le kellene onnan valahogyan
vágni, kicsavarni, kavicsot dobni felé,
segítsetek, hisz nem is
lóg semmin, egyszerűen
csak ott van. | |
| 97. | [tulajdonos]: A lovas ember | 2016-06-30 09:58 |
Rumi ismert egy férfit, aki könnyedén és biztonsággal ülte meg a lovát,
okos volt és furfangos is egyben, (nem jó értelemben),
úgy élt, hogy ügyet sem vetett Istenre, törvényre vagy kötelességre.
Rumi, aki ismerte őt, azt állítja, hogy ez a férfi nem tisztelte a világot és nem fogja tisztelni a következőt sem.
Én nem értem,
hogyan lovagolt olyan könnyedén ez a furfangos
(nem jó értelemben) okos ember,
hogyan vált eggyé a lovával,
hogyan ugratott át szakadékon, kidőlt fatörzsön,
sötétben, viharban, vakon hogyan találhatott utat hazáig,
hogy tudta élvezni öntudatlanul összeforrottságuk minden percét,
együttlélegzésüket,
hogyan volt képes arra, hogy kardot döfjön belé, mikor a lova már nem tudott többé talpra állni,
hogyan tudott ő talpra állni, ha valóban nem volt benne tisztelet. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
