NAPLÓK: Tévelygéseim a dokkon
Legutóbbi olvasó: 2025-07-03 11:44 Összes olvasás: 22439| 18. | [tulajdonos]: Kérdések és válaszok. | 2003-03-08 09:05 |
| Tamásnak köszönöm a gyors reakcióját a tévelygéseimre , látom nem hagytok magamra, figyeltek rám. Ez jólesik. Közben látom megérkezett János válasza az 557 alatt feladott AZONOSULÁS versre (kritika az 566-on). János megfogadom tanácsaidat, annak ellenére (és ez nem kekeckedés) , hogy én ezt a verset már át nem írhatom. Ennek a dolognak megvan a maga miértje, de ezt most hagyjuk. Azokat a tanúlságokat amelyeket levonok, majd a következő munkáimnál próbálom kamatoztatni. Már nem nyúlhatok utána, az számomra egy jól vagy rosszul értelmezett szentség. Annak a pillanatnak és szándéknak a megtisztelése, amikor az Azonosulás létrejött. Sokszorosan túlteljesítettem magam, írása közben. Már nem bánthatom. Megszületett! Nem tolhatom vissza a szülőcsatornába. Ugyan az az értékítélet amely nagyon sok azonosságot mutat János (mások által megírt verseire) most nem tilatkozik. Nem dobja ki rímeimben a disszonanciát, mert lehet , hogy ösztönösen beleesek saját kis csodáink önbecsapó elfogadásába? Utána nézek a rímeknek. Annak ellenére megteszem ezt, hogy én azt hittem idáig, hogy az embernek ösztönösen kell éreznie, hogy mi a jó és a rossz egy versben. Arra gondoltam, hogy az ember átlagos értékítélete fel tudja tárni és ellen tud szegülni az önbecsapás kisértetének. Megpróbálok tájékozódni a témában. Jöhet a verstan. De eredetileg most másról akartam beszélni, amit nemsokára egy új címszó alatt rakok ide fel. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
