NAPLÓK: Trimurtapurti Legutóbbi olvasó: 2025-09-09 18:00 Összes olvasás: 10538| 6. | [tulajdonos]: Trimurtapurti elcsábítása 6. | 2007-11-15 22:35 | Vagy-vagy, gondolta Danszöni, és Dablöju mögé lopakodott. Ebben a kétségbeesett pillanatában igazán nem hagyhatta magára Dablöjut, de hogy ne ismerje föl, egy kicsit álcázta magát, meg hát utalni is akart arra, hogy ő most az esztétikaiból az etikaiba ugrott, és bánja már, hogy nem vette feleségül a meztelen csigát. Dablöju tehát nem veszi észre, s ha észrevenné, sem ismerné meg, ami nagy baj, mivel így fogalma sem lehet róla, meg arról sem, hogy Danszöni őt szemelte ki, hogy csábítsa el neki (amiről persze nem tudhat) Trimurtapurtit.
Trimurtapurti pedig már régóta erre, persze nem csak erre vár. Ő is legalább olyan nehezen látható, mint a madarak, legfőképpen azért, mert nincs a kertben, Isten (az író? az olvasó?) tudja, hol van, vagy még ő sem, az is lehet, hogy nincs, és ezért nem látható, márpedig akkor csak hinni lehet benne, és Danszöni hitt benne, hogy ha nincs, az arra utal, hogy mégis van, hiánya láthatatlan nyom, olyasféle, mint mondjuk például a. De miért is lenne olyan, nem ez itt a legfontosabb kérdés, hanem hogy hogyan lehetne elcsábítani őt. Nyilván sehogy. Hát erre kellene Dablöju, persze eszközül, hogy Danszöni sehogy se tudja elcsábítani Trimurtapurtit, mert ő valójában mégiscsak Belforalmagestet akarja, kár is lett volna bedőlnie az elsőnek, aki nem örök, hiszen a második már biztosan nem az. Ha Dablöju most megfordulna, láthatná, hogy Danszöni igazán kétségbeesett, s már csak egy ugrás választja el attól, hogy eltűnjön a kertből. Így történt vagy történhetett volna, és akkor Dablöju egyedül maradt. Bár ez azért túlzás, hiszen végül is nem történt semmi, tehát Dablöju inkább csak egyedül volt vagy lett volna a kertben, ahol leginkább olvasni szeretett volna, és Danszöni ebben zavarta meg őt, de Dablöju ezt nem vette észre.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
