NAPLÓK: RA Legutóbbi olvasó: 2026-01-15 22:48 Összes olvasás: 23094| 9. | [tulajdonos]: Pengén | 2012-02-08 19:19 | Ma felfogadtam egy ügyvédet. Azt mondta, talán szeptemberre meglesz a jogerős ítélet. Nem ígér semmit, de bízik benne, hogy visszakaphatom majd a járadékot. De hol van még a szeptember! Azzal áltattad magam, hogy nőkemény vagy, de most magadba zuhantál! - vizslatom összehúzott szemmel a nőt. Gyenge vagyok és elkeseredett, de azt is tudom nem kell sok idő, hogy összeszedjem magam. Valamit kitalálok, mert muszáj kitalálnom valamit, valamit, amivel átvészelhetem a pénztelenséget. Még nem tudom, hogy mit találjak ki, de biztos, hogy amikorra ki kell találnom, kitalálom. Aztán az jut eszembe, hogy a gyenge nőnek most sírnia kéne, de én még sírni sem tudok. Sírnom kéne, hogy utána jobban érezhessem magam, de én mégsem sírok. A kemény nők nem sírhatnak, nem veheti észre senki, hogy nem is nőkemények. Ölelnélek, de most ölelni sem tudok. Nagyon bújnék, de csak a takaróba csomagolom be magam. Bebábozodóm a duplatakarómba. Sajnálgatom magam. Abban reménykedek, a nagy sajnálkozásba majd csak b elalszom. Aludni akarok, álmodni a kemény nőről, álmodni arról, hogy már reggel van, és felébredek. És ha már felébredtem, hát felkelek. Megiszom a kávém, mert még van kávém. Utána elmegyek zuhanyozni, mert még van vizem. Jó forró vízzel zuhanyozom le, mert még megtehetem, hogy forró vízzel zuhanyozzak. Fürdés után vörösre dörgölöm a bőröm. Addig dörgölöm, amíg fájni kezd. Ha már fáj, felöltözhetek és elindulhatok. Bent majd megnézem a postát, iszom egy újabb kávét, és már bújok is vissza a kabátomba. Kemény nő vagyok, újra elindulok. Elindulok ismét egy orvosi bizottság elé, hogy eldöntsék, megelégszenek-e mindazzal, amit eddig elvettek tőlem, vagy feltétlen kell a jogosítványom is ahhoz, hogy megtörjenek . Tulajdonképpen minek is nekem jogosítvány, ha úgysem lesz pénzem benzinre? Már munkába se pénzért járok. Azért megyek be minden reggel az irodába, hogy érezzem, fontos vagyok, hogy magamnak is bebizonyítsam, szükség van rám. Nem a pénzért dolgozom, hisz amennyit cserébe kapok, nehezen és könnyen beosztható. Nem telik majd belőle gyógyszerre. Ha már nem lesz gyógyszerem sem, hiába akarok fontosnak látszani. Beletörődöm, hogy nem vagyok fontos. Most még nem látszik rajtam, hogy befelé sírok. Amúgy is minek nekem autó, minek nekem jogosítvány, minek nekem orvosi ellátás, minek nekem gyógyszer, minek akarok kibújni a takaró alól, miért nem álmodok inkább egy más világról, egy olyan világról, ahol eljátszhatom, hogy nőkemény vagyok, mert kemény nőnek akarok látszani, és reggel, amikor majd felkelek, újra kemény nő leszek. Majd reggel, mert most muszáj nem játszanom, muszáj gyengének lennem, muszáj bebábozódnom, muszáj nem ölelnem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
