NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2026-09-27 00:08 Összes olvasás: 32372| 97. | [tulajdonos]: bohózat | 2019-10-30 23:29 |
Hiszek a Dokk jövőjében pont most miután elolvastam a Bohózat című "unalmat" ami megfogott. Ezután a vers után kezdtem hinni.
Ma megint voltam kinn a rétemen. Előtte esett, de tudtam, hogy a fáknak ötször annyi víz kellett volna. Nem tudom, hogy sikerültek a képeim de megint más volt a rét. Zöld volt és fekete és nyugodt Ezt a nyugodtságot akartam átadni és azokat a fényeket amiket elnyel a törzs. Meséltem PW-nek, hogy képzeld tegnap még karcolta kezem a tüske , de mára már nem. És a mohák vakító zöldek voltak, mintha évszázados por ébresztette volna fel álmukból őket.. de tényleg minden zöld a vékony ágakon megülő rétegektől. Szinte éreztem ezt a hatalmas oxigénsátort felettem. Totálisan átázott a lábam. És futottam hazáig. Itthon döbbentem rá, hogy egész jól megy a futás. Forró zuhany,
egy citromos tea algopirinnel és én voltam a világ legboldogabb embere.
A természet a legnagyobb tanítómester. Ugyanolyan szép tud lenni egy lassan leszálló tejüveg köd, mint a piros és sárga levelek. A ködhöz jól áll a Vuillard rózsaszín némi grafitszürkével, és rengeteg mosollyal. No meg némi iróniával.
És a patak sötét volt a fáktól. Pár milli eső esett csak. Kék volt a patak, és a fák törzse feketébe öltözött.
Befogadtam magamba ezt a kis csodát..
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
