Rongy élet

Háttérzajok töltik be a teret.
Keresve sem lelek csendes rést rajta.
Összetart a zenekar, s én balga
a polcodon hallgatok, s vagyok,
ide-odadobott.
Néha azt hiszed, álmom is lopott,
pedig csak bolond vagyok.
Kis lélek-kokott.

Ajkam festett, tű-szaggatta rajzolat.
Fonál tartja össze testem.
Valami örökké hasogat.
Szívem helyén kóc,
szeretlek-fonál gubanca.
Ujjaid között fogy a mihaszna,
mint tollamból
betűkbe préselt gondolat.
Mi haszna, ha magam vagyok
sok divatos Barbie közt kopott?

Közelednék hozzád,
de lábam haszontalan lóg,
akár kezem,
s a fejem is nehezen viselem.
A halnak is jobb, tudod?
Elúszik, ha unja a dús hínárok ölét.
De én itt ragadtam s
kezemből senki sem kér.

Talán akad majd, ki kukába hajít,
hisz csak porfogó vagyok. Avítt.
Egy álmodó, gyagya rongybaba,
akinek, - lehet észre sem veszed -,
feltépett a mellkasa.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-26 10:43:56
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-26 10:43:56